Megkérdeztük

 

 Szab___Tibi.jpeg

Megkérdeztük

Szabó Tibit, a Magna Cum Laude

gitárosát–dalszerzőjét

 

Egyik újabb szerzeményedet március 2-án a Roy Galeri előadásában hallhattuk A Dal című műsorban. Nem is akármilyen sikerrel ment: az első helyen jutottatok tovább a zsűri maximális pontszámával, ami egyedülálló az idei évadban. Különleges dal, olyan, akár egy segélykiáltás: „Remélem, hallja ezt most valaki, aki bátor, és nem fél kimondani”. Milyen tapasztalatokból született – mit kell kimondani, s miért szükséges hozzá bátorság?

Az egész mai világ okozta belső fájdalom, amit különböző platformokon lát az ember, az emberek egymáshoz való viszonyulása, a képmutatás szülte a dalt. Illetve, ezeket továbbgondolva, leginkább a  kisfiam inspirált a dalszöveg megírásakor. Ő a jövő, a remény.

A mai social media felületeken kapja az ember az arcába a töménytelen mennyiségű információt, aminek van ugyan jó oldala is, de szerintem sajnos több a rossz, rengeteg a negatívum. Az embereknek nagy az igazságérzete, de ilyen-olyan okokból mégsem merik felvállalni a véleményüket. Mindig reménykedünk abban, hogy egyszer jobb lesz, ahogy a világ halad előre a gyerekeink által. Ők továbbvihetik a még megmaradt értékeket, változtathatnak, tehetnek a jövőnkért.

 

A refrén fontos eleme a bohóc, aki „mindig jó humorú, de lehet, hogy a szíve szomorú”. A dal üzenetéhez miért kínálkozott alkalmas motívumnak épp a sírva nevető figura?

A bohóc mint szimbólum gyerekkorom óta mindig jelen volt az életemben. Nem tudom megmagyarázni, miért, de kötődöm hozzá. Talán Chaplin filmjeiből eredeztethető ez, sosem hagytam ki, amikor ment a tévében.

Érdekes kérdés ugyanakkor, hogy az ember vajon miért szimpatizál sokszor egy a mozivásznon látott pszichopatával, mint amilyen Hannibal Lecter (Anthony Hopkins) vagy Joker (Joaquin Phoenix) karaktere. Szorít neki, azonosul vele, izgul érte. Vagy, mondjuk, megkedvel karaktereket a maffiafilmekben. Imádom például A keresztapát és a Volt egyszer egy Amerikát is.

 

Szövegről beszélünk, noha alapvetően zenét szerző művészként vagy ismert. A szóban forgó dalod szép és csendes zongorafutamra épül. Mi indokolta ezt a nagyon finom hangszerelést?

Úgy éreztem, hogy a dal üzenetéhez teljes mértékben ez illik. Ennél egyszerűbbre nem tudtam csinálni, de akár acapella is lehetett volna. Én harmóniákban, melódiákban gondolkodó szerző vagyok, tehát kellett a zongora. Hihetetlen, de gitárosként úgy gondolom, ez az egyik legkifejezőbb hangszer.

 

Hogyan talál egymásra szöveg és dallam a te alkotói világodban? Elsőbbséget élvez az egyik a másikhoz képest? Hogyan látsz-hallasz, hogy születik egy Szabó Tibi-dal?

Általában először a zenei világ van meg, hogy mit akarok, milyen stílusú dalt. Abból jön a dallam. Esténként, amikor nem tudtam aludni, jöttek szövegfoszlányok, elkezdtem ezekbe kapaszkodni, aztán egyszer csak összeálltak, és ebből lett a szöveg. Először a refrén volt meg: „Ha hallja ezt most valaki, aki bátor, és nem fél kimondani”. Akkor már tudtam, hogy miről fog szólni ez a nóta.

Annak idején, amikor a Vidéki sanzon zenéjét írtam, kitaláltam, hogy nem akarok konkrét refrént. Így lett a sok „Nánáná, nánánánáná…” Merész húzás volt, de bejött. A mai napig megvan az első demó 1997-ből, kazettán őrzöm.

És hogy újdonságról is beszéljek, nagy alkotói munkában vagyok, úgy érzem, elkaptam a fonalat. Hamarosan hallani fogjátok!

De a Magna Cum Laude sem tétlenkedik: április 20-án adunk jubileumi nagykoncertet a Papp László Sportarénában, amelyre mindenkit szeretettel várunk.

 

S honnan vagy miből táplálkoznak a dalszövegeid: pl. irodalmi művek olvasása mennyire játszik szerepet bennük? Van kedvenc versed vagy könyved, mondjuk, olyan, amely olvasása óta elkísér, esetleg rendszeresen visszatér hozzád?

Stílszerűen utoljára Szily László Kitolás című könyvét olvastam a gyermekem születése miatt. Zseniális, szétröhögtem magam rajta. Nagy tanulás ez a „szülőnek lenni” dolog, főleg a pszichológiai része. Mikor ilyen témában olvasunk, észre sem vesszük, hogy nekünk nagyobb szükségünk van rá, mint a gyereknek. Mármint a pszichológiára. Verseket teljesen random szoktam olvasni: ami szembejön. Gyűlölöm a trágárságot, az erőszakot a dalszövegekben, nagyon távol állnak tőlem ezek a dolgok, én egy lírai csávó vagyok.

A kis herceg például örök darab nekem.

 

(Kérdezett: Kiss László)


Főoldal

2024. március 07.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Mindák Dániel: CsokitortaCsabay-Tóth Bálint: A sarj
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Fekete Vince: Gyönyörű apokalipszisAcsai Roland verseiGál Ferenc verseiFarkas Wellmann Éva: Magad lehetsz
Oberczián Géza: EgyedülOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png