Versek

 

 18._Kust__r_Gy__rgy.jpg

 

Kustár György

 

Jákób

 

I

Határolj el. Magadért.
Átkot az áldástól, inat a hústól.
Mérd ki egem, földem keretezd.
Merész voltam és vak. Most látok. Szorít,
fuldoklom, pánik lepi el a gázlók vizét.
Jön, állig fegyverben. Mindjárt utolér.

Recseg a csont, ahogy ölelkezünk.
Azt a pontot keresem,
megint csalnék, kapkodok, kikerülsz,
elfolysz, szétsiklasz, a kapaszkodó sincs meg,
tüdőmbe mintha szögeket vernének, nincs erő,
csak a szőttesedbe szorult ujjaim remegnek.

Itt hagytál.

Persze, holnap. Reszketve várlak,
hátha áldásodtól lebomlik makacs
ismerősséged.

 

II

Ideje volt. A gyűlölet kiömlésének. Folyik, mint az
ár, átmossa a beleket, zsiborog a mellkasban,
szúr, mintha egy doboznyi gombostű táncolna odabenn.

Rád gondolni, miközben feszül a nyak,
a hús kötegeit átható levertségben,
a jászollá csavarodó szíverekben:
Advent.
Nem tudni, ha jössz, merre bomlik a háncs –
és mi lesz azzal, ami a lélek hörgőibe tapadt.

Hinni kéne, csak ölts formát, harag, hogy beléd
kapaszkodhassak, és elbotlásom közben
megüthessem forgócsontodat.

 

III

Hallgatni arany, de a düh szétrágja anya arcát,
a közös perselyt, a beszakadt tető gerendáit,
a kormos kéményt, a vízmosás sarát, a lombos egeket.
Jabbókod lettem, áradást karcoló kő.

Markomban az ígéreteid mint idegen
bárányok elé rakott csupasz vesszők.
Látványos a párzás, a kutak, az ösztön
meleg vérrel teletöltött kannái.

Segítek,
de gyűlölöm a megbomlott szőttest,
amit feleségeim véreztek össze,
összegabalyodott rendelt időid,
a szakadást az áldás mintáiban.

Várni hiába. Ézsauig menetel ítéleted
mint dadogó sánta a csörgő aprópénzzel.

 

IV

Megtisztulás. Emeletek mélyén,
romok póznáin, karcos kezek közt.
Keresztek tövében hallgatózom,
bárányok hangjára riadok.
Megszakadt az álom,
pedig reményteli volt a kő.
Felfelé mennék, de csak
angyalok kapaszkodnak megizzadva
a vérszagú fény felé.

 

Megjelent a Bárka 2022/4-es számában.


Főoldal

2022. augusztus 19.
Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Szerényi Tamás: A vízpartonTakács Adél: Szivattyú
Öltözködő és költözködő lombjainkBandi plébános, a református lelkész
Bali Anikó verseinéz – Istók Anna Závada Péter-paródiájaAcsai Roland verseiBenyó Tamás versei
Fehér Béla: Meghívás karóba húzásraSzíverősítők és egyéb ösztrogének – Rimóczi László Kiss Judit Ágnes-paródiájaKiss László: A titokMert ha – Végh Attila Krasznahorkai László-paródiája
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png