Versek

 

 __rmos_L__r__nd_m__ret.jpg

 

Ármos Lóránd

 

Eladó a tél?

 

A kapuban hagyta gátlásait:
a január a hátsó kertbe vitt,
egybeszámolni kincseit a télnek;
de nem tudtam meg végül, mennyit érnek.

Pedig a készletből láttam sokat:
a tócsába fagyott csillagokat,
a kemény földben alvó gyökeret,
az avarba taposott dióbelet.

A dér kristályát alvó füveken,
zúzmara csillagát tűlevelen,
a strázsát álló deres ágakat a
fenyőn, mi az ég felé mutat.

És nem csak ezt. Mást is láttam én:
ujjongó mohát a fenyő tövén.
És jeget, szilánkot, zuzmót: milliót!
Hullott tűlevélben fürdőző rigót.

Ki tudhatja, mennyi kincse állt ott.
Milliónyit láttam? Ezer milliárdot?
Fogta a kezem, bájolt, forgatott:
megcsodálni semmit nem hagyott,

S nem derült ki végül, mennyit ér.
Van-e gazdája? És eladó a tél?

 

 

Mennyi láb

 

Tartásukat nézem, zsebükben mi van:
apám jön szembe minden férfiban.

Árnyékaikba talán belenőhet,
nyújtózkodik, hogy felérje őket.

Éjjel sincs könnyű dolga velem.
Elringatom, mérlegre teszem.

„Akkor mi legyen? Mi ez itt!” – rámszól.
Elgáncsolom, és megmérem százszor.

„Ne gondold, hogy többet érsz ennél.”
A hátára dobom: „Miért, te mit tennél?”

Vízben oldódó könnyű kis patron.
Apa szétfolyt festék a sarkon.

Abba kell mindig belelépni.
Bele is ragad minden férfi.

Mennyi kéz, fognom kell a kezét.
Mennyi láb, mindegyik őt lépi szét.

 

 

Velem együtt

 

Marin Sorescu soraira

 

Átugrani. Talpra állni.
Tegnap ilyenkor itt híd volt.
Előre. Nem észrevenni,
hogy a patak vize felforrt.

Lábszárig sárban. Tovább.
Így tán vadállatnak látnak.
Futás közben elgondolni,
hány színe van a halálnak.

Ez itt a kék, ez a vörös.
Érezni: már nem ereszt el;
velem együtt süllyed minden,
amin átfutottam egyszer.

 

Megjelent a Bárka 2017/4-es számában.


Főoldal

2017. szeptember 14.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA