Versek

 

 Fellinger_K__roly_m__ret.jpg

 

Fellinger Károly

 

Pohár bor

 

Apám amikor combnyaktöréssel be-
került a kórházba, pelenkát kapott
a fiatal nővérkétől, amitől
rettentő ingerült lett, nem mert bele-
pisilni, azt akarta, hogy vezessük
őt az illemhelyre, szégyenében ki-
tépte a tűt a karjából, s amikor
az ügyeletes orvos megtudta, hogy
Alzheimer-kórja van, lekötözték
mindkét csuklóját, csak akkor hagyták őt
szabadon, amikor látogatói
voltak, az operáció előtti
estén magamra maradtam,
megpróbáltam lelket önteni belé,
hűtögetni a teáját, az egyik
pohárból a másikba öntve, mindig
kilötyögtetve a legfinomabbat,
amikor a látogatás végét be-
jelentettem a nővérkének, sírni
kezdtem, újra kikötötték  az apám
kezét, a szája azt hajtogatta, hogy
megérti mindezt, de hogyan fogja meg-
vakarni a fejét, ha viszketni fog,
erre megdermedt a csend, távozóban
átvágott a látvány, a steril penge,
az orrom vére statisztált hozzá, el-
eredt az is, mint odakint az eső.

 

 

Talpfák

 

Nyirkos a reggel, anyám meséli, be-
rohantam hozzá az éjjel, azzal, hogy
apám áll az ágyam mellett, de szegény
az Istenért se mond egy árva szót sem,
arra kértem, jöjjön a szobámba és
győződjön meg, hisz joga van tudnia,
kerek ötvennégy évig éltek együtt
boldog házasságban, anyámat erre
kiverte a verejték, mégsem látott
az ágyam mellett senkit, apámról nem
is beszélve, azután megnyugodva
aludni tértem, anyámat hallgatva
az a bökkenő ebben az egészben,
én bizony semmire sem emlékszem, sőt
nehezemre esik belőle, akár-
csak egy nyúlfaroknyi részt is elhinni.

 

 

Elégia

 

Vajon élethűen halt-e meg apám,
akit végül csak a gépek éltettek,
aki a szemével kommunikált, meg
a fanyar mosolyával és homloka
ráncolásával, aki nem tudta sem
a kezét, sem a lábát mozdítani,
akinek a vére szárad a keze-
men, azóta sincs erőm lemosni, bor-
zasztó tudni, hogy lekopik magától,
hogy úgy esett meg vele a dolog, mint
édesanyjával és édesapjával,
a fogantatás szent pillanatában,
azon a novemberi hűs éjszakán,
amikor  a szülőfaluját  vissza-
foglalták Horthy Miklós katonái.

 

 

Körtemuzsika

 

Apám úgy kilencévesen imádott
galambokat gyűjteni, éppen úgy, mint
ahogy barátokat, pávafarkút, víg
cseh galambot, s ma közös temetőben
pihenve abban hisznek, hogy a szelíd
galambok leszármazottai csőrük
segítségével feltörik a minden-
napok emlékeit, mielőtt azok
maguktól megsemmisülnének, ahogy
a régi galambházak  faluhelyen,
ahol már a kakaskukorékolás
miatt is vállrántva képes feljelen-
teni az egyik szomszéd a másikat.

 

Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.

Fellinger Károly négy verse

Fellinger Károly versei


Főoldal

2017. február 10.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA