Versek

Ol__h_Andr__s_478.jpg

Oláh András

 

életmentő gyilkosok

 

a háború bizony kemény dió

és amikor már majdnem vége volt

jött az a másik őrület

kidobolták hogy 300 férfi kell

s vitték Marci bácsit is

mint mondták: málenykij robotra

ahonnan csupán a visszaút nehéz

nem is talált haza senki

csak az a kopottas fickó aki pénzt kunyerált

arra hivatkozva hogy amikor

megszökött a táborból

a kabátját odahagyta Marci bácsinak

„az öreg jól van egészséges csak a

hideget nem bírja” sorolta készségesen

– vajon hány helyre kopogott még be

hasonló ürüggyel és szedett össze

néhány pengőt – mindegy is

hisz a remény hogy az öreg él

minden pénzt megért ebben

a másik világban ahol így

lehettek életmentők a gyilkosok

 

április bolondjai

 

lélektelenül és igazságtalanul süt ránk a nap

a spekuláns elme felragyogtatja az

ijedten szánk elé kapott kezet

rozsdaszín festékeit ránk borítja az idő

előássa a szabadság szörnyűségeit

a betegeskedő titkokat

hogy ki volt ügynök ki ellenálló ki hős

s ki lopta ki zsebünkből az álmokat

és másolt ide egy rongy hazát

ahol már ősszel eltiporják a tavaszt

s a sötétség beleette magát a falakba

a kő veled a kő ellened

a szavak kivert fogak közt fénylenek

bűnösök a szelídek

kiket a vad rendőrlovak csendre intenek

fájdalom ragyogja be a cipőkre tapadt sarat

s egy elrontott finálé kopott díszletei közt

közönyös reflektorok és rendőrkordonok

mögül cinkosaid elaljasult

hazáról hazudnak menetrend szerint

s mert korán megtanítottál

minket az igazságtalanságra tudd meg

bíráik magunk leszünk majd Uram

 

meggondolatlanul

 

kora este volt siettem

néha hirtelen üzennek értünk

s akkor menni kell könyörtelenül

cipeltem magammal néhány fáradt indokot

de minden leegyszerűsödött

elborzadok ha arra gondolok

mennyi minden jutott nekem

a test fájdalma s a léleké

miattad torzultam mindenidejűvé

hogy azonnal szerethesselek amint lehet

s ha volt is bennem egy kis gonosz

azt hittem átmostad egészen…

a határokról beszélgettünk

a gátakról és árterekről s akkor

meggondolatlanul belenyúltál a sebbe

– tudtam nyomban: mégsem ismertél

meg egészen és mindennap retteghetek majd

hogy melyik hibámat nagyítod rám

– akkor ott felmentést adtam magamnak

és elszabotáltalak végérvényesen

 

Megjelent a Bárka 2014/4-es számában.


 Főoldal

2014. szeptember 11.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Parancsolatok BékéscsabánÚjabb hat monográfiát jelentetett meg az MMATompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi Társaságnak
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Kiss Georgina verseiOravecz Péter verseiNagy Dániel versei Nagy Zsuka versei
Prózák
Haász János: ÜzenetLőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”Darvasi László: Akik áttáncolják a háborút
Kritikák
Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli naplóNem lehet megúszni!
Esszék, tanulmányok
Újraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásai
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA