Prózák
„Karinthyék voltak nálunk aznap délután. Az író felesége, Aranka, még kért egy utolsó cigarettát, mert az övé persze éppen most fogyott el, és amikor tüzet is kért szokásos nagyvonalú mozdulatával,...
„Minden hónapban a fizetésből (oltári nagy összeg!) levonják a nekik járó forintocskákat, érdemi munkát azonban nem végeznek, mert a Fogakat Uraló Megnevezhetetlen Főméltóság (egy asszonyság, aki...
„Kossuth apánk szavára természetesen a szolnokiak szép számban beálltak a honvédseregbe. De ők abban a csatában még nem vehettek részt, amikor néhány nappal az itteni beszédet követően a mieink a...
„Egyszóval úgy volt a dolog, hogy a székely vett egy masszázsszéket. Már a székely sem a régi, eszi a fene, nagy franc ő is, igyekszik, mint a többi nemzetek, vagy mi is ez a székelység. Nációk....
„A történelmet, mint mesét, sokféleképpen lehetne jellemezni, de tökéletesnek semmiképpen: keszekusza a történetvezetés, hemzsegnek benne a felesleges kitérők, homályos a dramaturgiai cél, a...
„Miközben szoktatom magam a valósághoz, a vicinális továbbdöcög a keskeny nyomtávolságú vágányon, s eltűnik a vasúti híd utáni kanyarban. Helyesen döntöttem-e, mardos a kétség. Lehet-e másodkézből...
„A kohómérnök egy hetvenes figura volt. A gépezés hozta hozzánk, még a feleségét is eljátszotta, bevágták egy furgonba a nőt, és már vitték is. Úgy döntött, hogy elhúz Szegedről, mert volt még valami...
„Föltétlen a szándékomba áll, hogy őtet legalább megszabott időre kihozzam, írta a papírra az öreg, majd még egyszer átolvasta az egészet, aztán a félkész levelet a tűzre dobta. Minek irkáljon többet,...
„Tudod, milyen nagy dolog a legkisebbnek lenni? Az embert rögtön ellátják oxigénnel, csak legyen hozzá tüdeje. Észre sem vettem, mekkora veszély fenyeget, úgy elmerültem a dimenziók felcsatolásában....
„A doxiciklin hatni kezdett. A fogaim nem kocogtak többé, és az izmaim sem görcsöltek tovább a takaró alatt. Sokáig bámultam a moszkitóhálót, mire kitisztult a fejem. Végül felálltam az ágyról, az...
