Versek
Versek
„ehhez nem kell semmi különöset tennem, / csak feléd fordulnom, / és arcod ragyogásában fürödnöm, / nyugodtan bontsam ki azt a tiritarka / ejtőernyőt is, beteríti a boltíveket, / és vetődjek le /...
„Bár megfagyni mindenki ugyanúgy / szokott. Minden a végtagokkal kezdődik. / A hideg, s a távolság is konzervál.” Juhász Róbert versei a Bárkából.
„de leteperték / nyakon szúrták / visított vergődött / de fogyott ereje / vérét tálba eresztették / reggelire sütik majd meg hagymán / kész is lett mire megperzselték / öregember volt a hentes /...
„Hátizsákomat, ha elhagyom, / legyen benne / egy játéklabda, / amit a tudtom nélkül / csempészett bele / az Isten.” Fellinger Károly versei a Bárkából.
„Most, hogy vége, és az erő nem hagyott el, / visszatérek oda, ahol találkoztunk rég, / (őszhideg, budai lakások, / a dobokba dagadt délutáni morajlás), / és emlékezem arra a semmire, / ami szilárdabb...
„egyébként verseket szavalt / részeg hontalanoknak. / nem keresi ma sem a bajt, / akit kukák etetnek.” Kürti László versei a Bárkából.
„Ilyen a vár. Várszerű. A többi vár jórészt csalódás. Itt viszont / van bástya, nagy víz, meredek fal. Összetartozik itt minden, / a vár, a zászló, a kacsák, és a mozgásban lévő felhők is.” Poós...
„Mégis itt vagy: a váratlan halál- / híred, a könyökben el nem / múló zsibbadás.” Orcsik Roland verse a Bárka legújabb számából.
„Minden szépség tényleg csak álca / az eredendő vicsorgásra? / Vagy épp fordítva: a szépség az oldás, / hogy fölengedjen az ős vicsorgás?” Falcsik Mari versei a Bárkából.
„belátni abba / a tóba, a múlt sűrű tavába, akár az agy / belsejébe, a legeslegmélyebb mélységbe, / ebbe a nyálkás, irtózatos ürességbe, / és bedobja újra és újra, próbálkozik / az életei között...
