Versek

„ő csak ül a nyári estékre vett koszos székeken, / távoli szirénázás, közeli madárdal, / mosdatlanul, az almazöld pólójában, / és arra gondol, hogy miért nem érez semmit.” Simon Márton versei.

„Itatják, kiszárítják emlékeink. / Imakönyvből mormolunk, lövészárokba / omló fal és a gyávaság gyors osonása. / Visszatérnek a háború fáslizott rokonai.” Hartay Csaba versei a Bárkából. 

„irgalom uram irgalom / fekszem elvakart seben / tarkómra hull az öntudat / az óh magyar siralom / irgalom uram irgalom” – Pethő Lorand versei a Bárkából. 

„Rossz a gyógyszerezés? / Vagy pont a gyógyszer kevés? / Vegyianyagok Hamletje vagyok. / Padlón vagyok, vagy a padló alatt / annyival, hogy az már mennyezet?” Nyilas Atilla versei a Bárkából. 

„az ember ilyenkor térdre rogy / de te átlátsz a maszkok szabta horizont / fölött és messzire indulsz / mielőtt zörgő csontjaid Istenre hagyod” – Oláh András versei a Bárkából. 

„És csak álmomban gyilkolok. Többször, / néha ugyanazt az embert. / Megrágom, taposom, / kifacsarom, összetöröm. Sokszor magam is / összezúzott tagokkal ébredek.” Bánki Éva versei a Bárkából.

„Gondolni, / ha muszáj, teli tüdőből, / a szavak mögé. / A térre, a megengedőre, / az ágak köztire. / A láthatatlanra, ahogy / a szél cibálja.” Sirokai Mátyás versei a Bárkából. 

„Tanácsokat kapok. / Rám néznek, és máris adják a tanácsokat. / Nem gond ez, adják csak nyugodtan. // Ma például lángosokkal és / lakáshitellel kapcsolatban / kaptam tanácsot. // A lángososat fel is...

„Marsall születésnapja először / aztán  keszthelyi horgászat // majd’  a. gy.  betiltásképletei / megrendítő halálhíred    végül” - Bíró József versei a Bárkából. 
 

„Némaság tölti be / hajódat / orgonád hangjai tartják még / a falakat: / beköltözött oszlopaidba / az örökkévalóság” – Vörös Viktória verse.