Versek
Versek
„a suliban hallottam, hogy valami osztálykiránduláson beleestél egy / vízzel feltöltött mély árokba, amely valamikor tankcsapdaként működött. / nem tudtál úszni, és ott lebegtél a zöld uszadék közt...
„Az éjt ha futnám, / hiába. A késő fürgeség / utol nem éri együket sem. / Egy perc, és nincs szavuk rám. / Elmúlnak elfeledten // a meg nem írt mesék.” Győrei Zsolt versei a Bárkából.
„a fecskék pedig elrepültek, és én elindultam a háza felé, / vittem a lemezjátszót, meg egy üveg száraz vöröset, / amit elszürcsölhetünk. Rosti, kiáltottam, / hol vagy, gondoltam, meglátogatlak” –...
„140 kilométer per órás sebességgel pörög a / föld az új Toyotánk alatt, melynek mozdulatlan / testéből nézzük, hogy futnak hátrafelé a kocsi / mellett a felezővonal csíkjai, s mi egyre / süppedünk az...
„valaki egy legendáról mesél, hátul a penészes falon narancsos / sugarak festik fel a Golgotára tartó latrok vonulását, / Erzsébet elindul, találkozni fog Máriával” – Bánfai Zsolt versei.
„Az új sarkokban nem férnek el a régi álmok, / költözéskor nem hozhattam magammal egyiket sem.” Bali Anikó versei a Bárkából.
„A nesz felbomlott alkotóelemeire, Anya. A vérerek lüktetése mintha dobszóló. / A széndioxid áramlása a vihar zúgása. A belek csikorgása a nyelések árapálya / a pórusok sziszegése a csipák kemény...
„Merre az ég alagútja? / Fenn a vakond maga fúrja. / Hol van a mennyben a pince? / Zsákban a múlt ma levíve.” Acsai Roland versei a Bárkából.
„Hetekkel az utolsó falat kenyér után / Rácsodálkoztam, nem csak éhség, / Halál sincsen” – Benyó Tamás versei legutóbbi, háborús tematikájú lapszámunkból.
„Boltív, az ablakok szenvtelen kékje. / A vízipálmák ugyanúgy állnak. / Mégis, mintha most lett volna vége / a megfáradt későreneszánsznak.” Szauer Ágoston versei a Bárkából.
