Versek

„éjszakámon lándzsás lovasok / robognak át / hajuk kibomlik / ahogy ugratnak / sövényt határt / Istenem, adj nekem / másmilyen halált” – Stankovics Marianna versei. 

„A mélyből tisztán láttam / a kormos üveg mögül szóródott fényt. / Nem voltak éles körvonalak, / csak napfogyatkozás. / Nem felejtem ezt a képet, / azóta fullasztó a szemközti oldal.” Szilágyi András...

„A bagolyköpet komplexebben tartalmazza / az erdő flóráját s faunáját, / mint maga a fa- / bordás erdőmemória.” Tőzsér Árpád versei a Bárkából. 

„fésülöd a hajam, suttogsz a fülembe. Ha pakoljuk / a téglákat, néha megállunk és egymásra nézünk: // mire az egész? Nincs válasz. Aztán majdnem / összeroppantlak, összeroppanok.” Kopriva Nikolett...

„Eszembe jut / a bibliai példa. A megváltó? Nem ő az első, / hanem éppen a legutolsó? Írok kitartón, / amíg egyszerre csak felröppen a vers is. / Az a kérdés, vajon be tudtam-e fejezni.” Markó Béla...

Paródiapályázatunk egyik különdíjasa Horváth Viktor, akinek most Vörös Istvánra reflektáló versét adjuk közre.

„Milyen rekkenő, milyen forró / a nyárvégi levegő! / Zápul, mérsékletesen romlik el / az évad belsejében.” Győri László versei a Bárka éléről. 

„és látták, hogy ez jó, örvendezének, / mert újraindult új nyomon az élet, / a programról nem készült másolat, // csak hónapok múlva esett le egyszer, / hogy sajnos megőrizte mind a rendszer / a...

„Megszakadt az álom, / pedig reményteli volt a kő. / Felfelé mennék, de csak / angyalok kapaszkodnak megizzadva / a vérszagú fény felé.” Kustár György verse a Bárkából. 

„a szem bármerre tekint – belátni mindent / a csúcsról idekint, a völgyben maradt / tévedéseket, melyekre engesztelést / nyerni s másegyebeket, téged és neked / csak itt lehet, / megélve az...