Versek

„a lány majdnem összeesik. / a férfi átöleli, mennek tovább. / valaki eléjük szalad, és hátrálva, / pár méterről felvételt készít róluk. / látszik, hogy figyel a távolságra, a beállításra. / a...

„Holtfáradtak úgyis a katonák, / s nem rémlenek a harci jelszavak. //  Nyerni innen már nem életszerű. / Kiket legyőznél, régen alszanak.” Farkas Wellmann Éva versei a Bárkából. 

„ébred az élet, / mint repedések / közt az enyészet, / szűz szemirámisz / látja, a fákat / tartja a törvény, / szent vonalakból / épül a kert, rend / lelke az örvény” – Farkas Arnold Levente verse. 

„Ma nem jön el a dél. A harangszó helyén / megpihen a kert. Elfogysz. / Mint az ág, amit visszametsz a kertész, / a fák nyugalmi időszakában, / lombtalan állapotban sötétséggel töltik meg / a...

„Fájdalma őt üvegszoborrá gyúrta, / ha vétke volt, érte megszenvedett. / Úgy intézd, hogy ne lásd viszont újra, / zárd le a sírt, s védd a lelkedet.” Vári Fábián László verse a Bárkából. 

„A szív egy plázaparkoló / és benne jön-megy sok kocsi, / dudálnak, káromkodnak és / rossz helyre állsz be, hopp, bocsi” – Borsi Bálint Tóth Krisztina-paródiái.

„Egy kertet gondolok / a minden partjain / hol ásót forgat apám / anyám gereblyéz / Egymásba öltött mozdulatok / mint lánchímzés szemei / rendben ahogy sorakoznak / ágyást bontanak a jövőre...

„úgyhogy időben ki kell találnom miket mesélhetek majd / a nagyapától hallott történeteket / a régi nagy telekről biztosan kéne / vagy emberszerű robotokról földönkívüliekről / rögtönözzek majd...

„vezeklésként idegen falka nyomába / szegődik – mindenhol csipegetni / valót keres – néha hozzám sodródik / olyankor könyörületes / piszkálódásait úgyis én nyelem le” – Oláh András versei a...

„Csak kint ülni a napon, / amíg süt. / Csak elnézni egy regényhez csatolt / sárga fésűt. / Csak érezni a fényt, amíg fentről / csorog. / Csak hagyni, hogy elillanjanak / fanyar-nemes borok. / Csak azt...