Versek

 

 Nagy_Mih__ly_Tibor.jpg

 

Nagy Mihály Tibor

 

Magam vagyok

 

Időtlen éjszakákon egyre várom, 
társam legyen ezen a szép világon,
a szívem lassú dobbanásait
meghallja, ki velem találkozik.
Megértsen az, akit megértek én,
együtt legyen velünk a jóremény,
de nem jön el soha, hiába várom,
magam vagyok időtlen éjszakákon.

 

Magányom

 

Tekintetem bezúzott kék üveg,
sosem veled, mindig is nélküled,
hajlongó ágakon a szél zenél,
homályos bánatom az égig ér.
Kialszanak a kósza csillagok,
a napsugár az égen fölragyog,
és akkor is és ott is nélküled,
magányom összezúzott kék üveg.

 

Ma még, ma már

 

A dallamok hanyatlanak ma már,
de messze még a hófehér halál,
és annyi ember megszületne még,
adj nekik életet, hatalmas ég!
Születtem én is, én is meghalok,
hogy élhetek, magában szép dolog,
s ha messze is a hófehér halál,
hanyatlanak a dallamok ma már.

 

Csönd és magány

 

Didergek nyirkos őszi éjszakán,
szavam a csönd, ruhám a hűs magány,
és nem tudom, miért nem élhetek
élők között valódi életet.
Honnan jövök és merre indulok,
a cél s az ok előttem is titok.
Miért a csönd, miért a vak magány,
miért hogy meghalok egy éjszakán.

 

Megjelent a Bárka 2023/2-es számában. 


Főoldal

2023. május 22.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Herbert Fruzsina: Polc a kályha felettMindák Dániel: Előszó
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Filip Tamás versei Darvasi László verseiBalázs K. Attila verseiFalusi Márton: Rézmetszetén a mi országunk
Tallér Edina: Jacobsville-i horror – Finnyás pesti husikaMurányi Sándor Olivér: HiúznyomonBánki Éva: Kitépett lapokKáli István: Járatszünet
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png