Versek

 

 9._Lapis_J__zsef.jpg

 

Lapis József

 

Beszédtöredékek a halálról

Rendezettség

 

hal – ‘életét bevégzi ‹főleg meg- igekötővel›’; ‘élő szervezet része elzsibbad’: elhal; ‘beleolvad, belevész valamibe’: hangom a szélvészbe halt. Származékai: halál, halálos, halandó, halódik, halódó, haldoklik, (el)halálozik, halott, halotti, halottas, halhatatlan, halhatatlanság.

 

„A növényevő és ragadozó állatok entrópiaszintjük fenntartását ebből az energiából fedezik, az élő szervezetek a környezet állandóan növekedő entrópiaszintje mellett igyekeznek igen alacsony entrópiaszintjüket fenntartani a környezet rendezetlenségi állapotának növelése révén. Abban a pillanatban, amikor szervezetük alacsony valószínűségű szervezettségi állapota felborul, beáll a termodinamikailag sokkal magasabb valószínűségű rendezetlenségi állapot: a biológiai halál.”

(Wikipédia)

 

Amikor egyedül maradok, porszívózni kezdek,
a látható és láthatatlan részeken.
Hol felteszem, hol leszedem a fejet.
Eltakarítom a morzsákat, bőrfoszlányokat, szöszbogarakat.
Gyerekjátékok szétszóródott darabkáit.
Életmaradékokat a kanapé alól.
A szívóerő nem kegyelmez, csak a legfinomabb pornak.

Koszt, hibát, pókfonált.
A pókot, mert mire meglátnám a mozgó lábakat,
a porszívó már felszámolja a különbségeket.

A pók élő szervezetrésze elzsibbad.
Belezsibbad az élettelenségbe.
Belezsibbadt apám, nagymamám, nagyapám,
belezsibbadtak nagyszívű barátaim.

Beleolvadnak földbe, levegőbe,
kórházi ágyba, koporsóba.
Egy porzsák belsejébe.

Amikor egy fejlett idegrendszer
szorongani kezd,
beleolvad belőle valami a semmibe.
Belezsibbadnak érzések, lélegzetek
a halálba,
hogy a megmaradt részek fenntarthassák még entrópiájukat.

Növelni akarom a környezetem rendezetlenségi állapotát.
Ragaszkodnék szervezetem alacsony valószínűségű szervezettségi állapotához.
Dühvel tölt el a sokkal magasabb valószínűségű rendezetlenségi állapot.
Amikor lopakodik felém a depresszió,
mint éjjel a tolvaj,
a dühöt rabolja meg.

Hirtelen nem ragaszkodik rendezettség, se rendezetlenség.
Mint egy folyamatosan málló part szélén,
gondolataim, érzéseim
egymás után
tekintenek bele a szakadékba.
És a szakadék még csak vissza sem tekint beléjük.
A szakadék nem akar semmit.
Közönyösebb, mint a fák.

Visszazsibbadnak lélekdarabkáim a Teremtő ölébe.
A maradék megtér még kicsit egy alacsonyabb valószínűségű rendezetlenségbe.

 

Megjelent a Bárka 2022/5-ös számában.


Főoldal

2022. november 14.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Margetin István: A suliban majd ne így meséldSüveg Szilvia: A fiú
Új év, új bor – avagy januári szőlőségeinkKarácsony (Német)gyulán
Csobánka Zsuzsa Emese: TériszonyBirtalan Andrea verseiKarkó Ádám verseiKarácsonyi Zsolt versei
Kontra Ferenc: Egy pohár vízLackfi János: Üres buborék marad a helyénSzilágyi-Nagy Ildikó: RehabSzakács István Péter: Darina
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png