Versek
Gyukics Gábor
háztetőn hajnalban
akit rég láttál
arról azt hiheted
megállt vele az idő
pedig festett arca
immár
rücskös fal
foga drótkerítés
csontjai szálkás fémdarabok
erei porló kábelek
látszanak hártya-bőre alatt
szemei vasgolyók
arcának éle zsineg
szája mosolygós rúzscsík
mellkasa bár még emelkedik
ösztönből vesz mély levegőt
mielőtt végleg visszatér
oda ahova
megkeresni őt
gyakran elmegyek
jelenidő behelyettesítve
a múlt
visszavonuláskor
itt hagy emlékeztetőnek
egy ismeretlen
nyelvet
kicsit kórházszagú
kicsit temető-dohos
az a huzalba tekert hajtincs
melyben
a nyelv-tekercs
miniatűr képletét
feltekerte
ez is olyan
ami tudósokra
nem bízható
inkább azon az mp4-en
ki tudja mit hallgató
kamasz
értelmezheti
Megjelent a Bárka 2017/6-os számában.
2018. január 17.
