Szilágyi András
Lehet
Lehet hogy csak kép vagyok
mind azok vagyunk
festett másik
mégsem egyformák.
Arcodon égve
F. Chopin: Fantasie-Impromtu
Felkent sorsom
mészfehér
halottak csontjában
őrzött
Átjárt bennünk
pigmentek pora
szétkent életünk
bíbor alkony
Hiába festettem
takarót télre
a hó betakart
feketét hagyott
arcodon égve.
Műteremsziget
Váli Dezső képe alá
képen
a szín
halvány tért jelöl
benne testem
az egyetlen cella
mint mélyről bújt hüllő
krétával borzolva
fény rácsán
kúszott életem
elkoszolva.
csak szék
csak ágy a leltár
örökké EGY a tájon
festett tónusok
a változó arányon.
rajta tenger
a pokróc
csupa derengés
elmúlás álom
utolsó sziget
e hontalan
határon.
Hígítva sem oldott
árnyékod vastag lazúr
hígítva sem oldott
mint szivaccsal
törölt idő fakul
s ha átnéz rajtunk a nap
festék áramlása gyorsul
a végtelen árnyékvilágba.
Megjelent a Bárka 2015/3-as számában.
Főoldal
