Képzőművészet

 

 26._Kiss_Ott_____j_m__ret.jpg

 

Kiss Ottó

 

Munkácsy kölnije

 

Évekig hetente minimum kétszer jártam a kislányommal a gyulai Munkácsy utcán (angolra vittem), jól emlékszem hát, hogy az utca közepén az ifjú Munkácsy (akkor még mint Lieb festőinas) egykori lakhelyét műkő emléktábla jelöli. Mára elillantak azok az angolos évek (angolosan távoztak), ahogy bizonyára elillantak már az egykori illatok is a festőgéniusz kölnisüvegeiből, amelyeket a róla elnevezett megyeszékhelyi múzeumban őriznek. Ez jutott eszembe, vagy valami ilyesmi este, amikor hazaértem a békéscsabai kirándulásról.

Délután még semmi különös nem volt. Készül az ember, öltözik, jön-megy gyulai lakásában, ahol egyik szobában egy Gnandt János-kép függ a falon, a másikban egy Lonovics László-kép, aztán fél óra múltán megérkezik Békéscsabára, belép a Munkácsy Mihály Múzeumba, és szembe találkozik Lonovics László két fényközpontú lírai absztraktjával, velük szemben pedig még kettővel, s csak később jön rá, hogy mellettük, a jobb sarokban nyíló ajtó mögött rejtezik a teljes anyag. A földszinti kiállítóhelyen Széri-Varga Géza kőből, fából, bronzból, rézből, vasból, gránitból, mészkőből és márványból készült szobrai láthatók, az emelet egyik termében pedig Gnandt János többnyire sárga (és kék) dominanciájú síkkonstruktivista képei. A három, helyi kötődésű kortárs művésznek ugyanis nemrég nyílt időszaki kiállítása, amelyet augusztus végéig láthatnak a múzeumba betérők.[1]

A három időszaki kiállítás önmagában is megér egy múzeumlátogatást, de amiért most jöttünk, az az új, állandó kiállítás: időutazást tenni Békés megye és Békéscsaba múltjába.

A rendezők valódi időalagutat hoztak létre, amelynek első állomásán, a természettudományi részben az ember több száz millió évet utazik az időben. Sorra feltérképeződnek a valamikori helyi állapotok, kiderül, az évmilliók során hogyan rétegződött itt a talaj, mi volt és van a talpunk alatt. A fali időtérkép és az egysejtű élőlények maradványai, az ősrákok fosszíliái, az ősszarvas és mamut állkapcsok, a madártojások, az amuri kagyló vagy a dobozi pikkelyescsiga végigvezetik a látogatót a helyi földtörténeti korokon, az ősóceántól a Pannon-tengeren át egészen a Körösök vidékéig, a ma is itt élő őzek, borzok, vagy kihalófélben lévő őshonos állatok, mint például a földikutya, látványos preparátumaiig.

A régészeti időfolyosón is idővonal vezeti a látogatót, a tájon először Kr. e. 6000 körül megjelenő földművelő ember csontból, kőből, fából, agyagból készült eszközeitől kezdődően a honfoglaláson és Békés megye kialakulásán át egészen a török időszak nyomaiig. Itt látható egyebek mellett a Szeghalom környéki ásatások filmes animációja vagy a rejtélyes kevermesi lelet, a vésett megalit. Bronzkori és vaskori fegyverek, kelta vaskard, lándzsa, szarmaták használati tárgyai, ékszerei, ruhagyöngyök, a hun korszak és a gepidák helyi emlékei, avar kori harcos páncélzata és kardja, a kunágotai fejedelmi sír tárgyainak másolatai és avar női, illetve férfi sírok.

S itt tettünk egy kis kitérőt a halottkultusszal foglalkozó, az elmúlást tematizáló időszaki néprajzi részben[2], amely szintén nyújt kis régészeti áttekintést, hisz a helyi magyar és nemzetiségi szertartások, temetői fejfák és más tárgyi emlékek, a közelmúlt relikviái mellett itt is láthatunk rézkori csontgyöngyöket, szkíta nyílhegyeket vagy bronzkori kardot.

Mielőtt az ember belépne a Munkácsy Terembe, az emeleti részen még egy igen impozánsan berendezett, a megyeszékhely közelmúltjával foglalkozó hatalmas teret talál, ahol jól megfér egymás mellett a Békéscsabai Evangélikus Kistemplom felső, erkélyes részének élethű másolata (az erkélyről letekintve láthatjuk az újrateremtett egykori piacteret és szereplőit) a közelmúltbeli csabai vasútállomás fapadjaival, az egykori helyi szlovák házak szőlőfürtöket stilizáló tornácával, vagy az 1960–70-es évek tárgyaival berendezett retro szobabelsővel.  

 

01_munkacsy.JPG

 

Az állandó hőmérsékleten tartott Munkácsy Teremben a tizenkilenc festményen kívül az egykori géniusz életéből is kapunk kis metszetet, hisz nemcsak néhány használati tárgyát láthatjuk (ébenfa toalettfelszerelést, tintatartót, aranykeretes szemüveget, ezüstfedeles kölnisüvegeket stb.), de a látogató egy 3D-s kisfilmet is megnézhet, amelyben a gyerek és ifjú Munkácsy (akkor még mint Lieb) maga beszéli el addigi életeseményeit.

A komplex tárlatvezetésnek köszönhetően kis időnek el kell telnie, mire az ember újra megérkezik a múltból a jelenbe. De bizonyára sokáig megmarad még ez a délután, gondoltam hazaérve, az emlékezet még jó ideig megőrzi, mielőtt angolosan távozik, mielőtt végleg elillan, mint Munkácsy ezüstfedeles kölnisüvegeiből az illatok.

 


[1] A három képzőművész 2021. augusztus 29-ig látható kiállításával a következő lapszámunkban részletesen foglalkozunk. (A szerk.)

[2] Az elmúlás néprajza – Halálkép és halottkultusz című időszaki kiállítás augusztus 29-ig látható. (A szerk.)

 

 Megjelent a Bárka 2021/4-es számában.


Főoldal

2021. szeptember 14.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png