Szilasi László nyerte el a Rotary Irodalmi Díjat
Egy jelentős regény révén új város került föl a magyar irodalom térképére: Békéscsaba - Haragos (Árpádharagos) néven. A város történetének időbeli metszetei egy bűnügyi történet "melléktermékeként" tárulnak fel, de bizonyos értelemben a bűnügy is csak ürügy, forma a haragosi világ gazdag tenyészetének bemutatására. A történet: 1924 karácsonyán a haragosi nagytemplomban a város szemeláttára egy érthetetlen és rendkívül teátrális gyilkosság történik, tetézve azzal, hogy a helyszínről az áldozat is és a gyilkos is rejtélyes módon eltűnik. A több lépcsős nyomozás története a könyv, de a nyomozás csak "sorvezető", bár logikája, agyafúrtsága nagyon is kielégíti a krimi-olvasót. Az esetet több szemtanú többször is elmeséli azoknak a profi és amatőr detektíveknek, akik időről-időre (1924 után 1928-ban, 1954-56-ban és 1989-ben) igyekeznek megfejteni a gyilkosság okát, körülményeit és értelmezni következményeit. Természetesen ahány idősík, ahány elbeszélő, annyi történet. A befejezés már az irracionalitásba hajlik, azt illusztrálva, hogy a történet idővel, sok elmesélés által végül legendásodik, mitologizálódik, eljutunk oda, ahol már minden lehetséges.
Dávidházi Péter Menj vándor c. tanulmánykötetét;
Ferencz Győző Szakadás c. verseskötetét;
Garaczi László Arc és hátraarc c. regényét;
Juhász Ferenc A gyerekkor csontváza c. verseskötetét;
Szilasi László Szentek hárfája c. regényét;
Tandori Dezső Csodakedd, rémszerda c. esszékötetét és
Vörös István Ördögszáj c. drámakötetét.
A 7 legjobbnak ítélt ötpontos mű mellett minden zsűritag értékelt még 4-4 könyvet, 1-től 4-ig pontozva azokat. Az így kapott segédpontok összeadásával alakult ki a 3 díjra javasolt mű:
Ferencz Győző Szakadás c. verseskötete,
Garaczi László Arc és hátraarc c. regénye, és
Szilasi László Szentek hárfája c. regénye.
Minthogy a három díjra jelölt mű között - az eddig tapasztaltaktól eltérően - minimális különbség volt a zsűri értékelésében, ezért a meggyőző sorrend kialakítása érdekében a Kuratórium tagjainak borítékolt értékelését is figyelembe kellett vennünk. Örömmel tapasztaltuk, hogy ezek után sem változott az eredeti sorrend; vagyis a kurátorok titkos szavazatai megerősítették a zsűri ítéletét" - olvasható Sumonyi Zoltán, a RID Kuratórium elnökének indoklásában.
„Mindig is tudta, hogy egyszer meg fogja írni ezt a könyvet, oly sok dokumentuma volt a témáról, és annyira foglalkoztatta az. Előképeiként a Hajnali háztetőket író Ottlikot és a Megbocsátás szerzőjét, Mészöly Miklóst említi - Ottlikra tér ki legtöbbet egyébként is a beszélgetés során. (...) Egyszerűnek tartja a sztorit, és számára nem is a történet volt itt az igazán lényeges, hanem a figurák létrehozása. Az ember alapból nem tud teremteni, de az írás során mégis megadatik számára ez a kivételes lehetőség, mondja. (...) Szilasi úgy gondolja, egy dolog megítélése mindig változik az idő során - ezért érdemes ugyanarról több néző- és időpontból beszélni, az eseményeket történetiségükben megvizsgálni. A nyelvi regisztereket pedig azért keveri, mert nyelvünk eleve sokféle, az idő során pedig folyamatosan változik - ezt mindenképp érzékeltetni szerette volna." (részlet Darvasi Ferenc helyszíni tudósításából, melyet Szilasi László békéscsabai estjéről írt, ahol is a Szentek hárfája szerzője Elek Tibor irodalomtörténésszel beszélgetett - a beszámoló teljes szövege itt olvasható)
