Hírek

Trendi lett az olvasás?
harrypotter„Az elmúlt években a Harry Potter-láz új színezetet adott az ifjúsági könyvek piacának" az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet közleménye szerint
Bővebben...

Ilia Mihály rovata

Vári Fábián László kötetéről

"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...

Görgey Gábor verseiről

„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről ...
Bővebben...

Lanczkor Gábor prózájáról

"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről) ...
Bővebben...

Rónay László beszélgetőkönyvéről

„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet”  -  Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről” ...
Bővebben...

Déry Tibor balatonfüredi évei

Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya  Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...

Bejelentkezés



Tárca

Nagy Zsuka tárcája

„Beszélgettünk. Hogy jók voltunk. Vidéken is van. Irodalom. Meghogy az irodalmárok jobb fejek. Mint a nyelvészek" ...
Bővebben...

Bödőcs Tibor tárcája

„Olvassanak Hrabalt, vagy vásároljanak mosómedvét!!" (a hazai stand-up comedy egyik kiválósága írt Bohumil Hrabal halálának 15. évfordulójára) ...
Bővebben...

Murányi Sándor Olivér írása

„Hűséges férj és mindenkire azonnal rámászó kan - egyszerre. Az egyhelyszínes esküvő évfordulóját átalussza, másnap kanadai kirándulást ígér" ...
Bővebben...

eS Kiss Judit tárcája

„Még néhány megálló és leszállok, kikapcsolom a zenét, csöng a telefonom, a kijelzőn Aajani, a férjem. Mikor érkezem már, még öt perc, mondom. Azért Aajani, hogy ő legyen az első a...
Bővebben...

Becsy András tárcája

„Anya nagyon magas, és amikor mérges, még magasabb lesz, megnő. Érdekes. A kislányom még a csípőjéig sem ér fel" ...
Bővebben...

Helyszíni tudósítások

Egy szál rózsa

Fodor György helyszíni tudósítása Géczi János és Szabó Tibor Benjámin január 30-i békéscsabai beszélgetéséről ...
Bővebben...

Ünnepi Bárka-est

Niedzielsky Katalin helyszíni tudósítása az évértékelő, lapszámbemutató  estről, melyen Kiss Judit Ágnes és Fekete Vince kapták meg a folyóirat 2011. évi díját ...
Bővebben...

A túlélők

Farkas Wellmann Éva helyszíni tudósítása a palicsi szimpóziumról, melynek témája Kosztolányi Dezső, Csáth Géza művei és azok kortárs irodalomra gyakorolt hatása volt ...
Bővebben...

Költői portrék

Szakács István Péter tudósítása Bálint Tamás, Farkas Wellmann Éva, Márkus András és Noszlopi Botond közös székelyudvarhelyi könyvbemutatójáról ...
Bővebben...

Székely irodalmi humor

Tóth Kata írt helyszíni tudósítást Fekete Vince, Muszka Sándor és Orbán János Dénes békéscsabai székely estjéről a BárkaOnline-nak ...
Bővebben...

Hírcsatorna

Köszönjük

 

Statisztikák

Tartalom találatai : 6182476

Támogatóink

 

 

bekesmegyehu



nka



bekescsabahu

PDF Nyomtatás E-mail



Balogh Robert
Hajnaltájt csendesen úsznak a fókák
(ujjgyakorlat egy regény elé)




      Egy barátom, Berlinből érkezett a városba, pár éven át itt dolgozott, amikor lejárt a szerződése, a búcsúestjére kibérelte a Labort. Ez egy régi gyártelepen nyitott ideiglenes szórakozóhely, néha koncertekkel, néha színházi előadásokkal, kiállításokkal… Valószínűtlen az egész, régen ipari kerámiákat teszteltek a terem közepén a medencében, most csak poros víz áll benne, s a körötte örvénylő szubkultúra szabadossága inkább csapda, lehetne ez a hely akár Párizsban, Londonban, vagy mit tudom én, akár Drezdában is. A nyári melegben nem a teremben, hanem kinn zajlik minden a kertben, földbe süllyesztett téglasor a járda, itt-ott gyertyák világítanak, bokrok közt egy ócska lépcső vezet fel a placcra. Azért valami fedél akad a fejünk felett, talán garázsnak használhatták régen, mi meg irgalmatlan nagy fotelekben hevertünk negyvenen, hatvanan. A piáért és a kajáért hol kellett fizetni, hol nem. Kiszámíthatatlan volt, attól függött, éppen melyik pincérlány szolgált ki. Én bejöhettem egynek, óriási dobermanja volt, de még fiatal, ott szaladgált a széksorok között, néha játékosan beleharapott a seggébe, hogy foglalkozzon már vele is. Ha tőle rendeltem, soha nem kellett fizetnem. Magas volt, sovány, kigyógyult drogos keménységgel viselkedett, azon tűnődtem, flörtöl-e az ingyen szendvicsekkel, vagy mit akar? Egyetlen kiszámítható dolog maradt az életben, a kilenc tájt érkező szúnyogfelhők. A társaság vegyes, mindenféle klassz, s deklasszált művész, vagy abból élő, művészet környékén tevékenykedő figura volt, de akadt néhány normális ember is, akik dolgoztak, házat építettek, vállalatot igazgattak, nyelveket tanítottak vagy gyereket neveltek... Átadtam a barátomnak a búcsúajándékom, félig népzene, félig rap, világslágerek fordulnak át ősi dallamokba és vissza, kicsit multi-kulti, kicsit fétiszene.
     Ahogy üvöltött a zene a Laborban, s haladt körbe az óramutató, úgy üvöltöződött ki mindenkiből az osztálykülönbség (nem is tudom, használható fogalom-e ez ma még?), azért mégis majdnem mindenki fiatal volt, vagy úgy tett, mintha az lett volna, semmi hajlandóságot nem mutatott elfogadni a korát, vagy nem vették még észre, hogy már negyven, ötven, sőt majd’ hatvan éves, s ugyanúgy élnek, mint huszon-harminc évvel ezelőtt. Mert lőn a popkultúra, vagy ez a lezserül odahányt ország-, s rendszerhatárokat átlépő, szorongásból táplálkozó századvégi katyvaszra épülő jelenlegi… Micsoda? Posztindusztriális társadalom, vagy már az sem?! Keressem még a megfelelő vonatkoztatási pontot? A stabilitást? Gadamert? Bourdieu-t? Nagy Lebowskyt?
     A barátom német, éppen ezért németek is akadnak szép számmal, egy építész a feleségével és a kislányával, aki Berlinből került egy magyarországi kisvárosba, vagy inkább nagyobb faluba, Spanyolországban ismerkedett meg a feleségével, s ha jól értettem hadaró beszédét, földből épít házakat, vagy épp ellenkezőleg, nem akar földből házakat építeni, a nagy zajban ilyen apróságok fölött igazán elsiklottam. Akadt egy feltehetően meleg fiú, valakinek a bátyja, ő Brüsszelből érkezett, PR-es volt, vagy HR-es vagy akármilyen R-es, egy nehézipari cég vezető kommunikációs munkatársa talán, finoman körbeszondázott mindenkit, aztán vagy a sikertelensége vagy a hőség okán, de inni kezdett. Akadt zeneszerző, pénz nélkül érkezett, adtam neki úgy négy sörre valót, ne hivassa meg magát egész este. Idősebb volt nálam vagy tizenöt-húsz évvel. Nagyon kínosan hatott rám az egész. Még nem is volt hóvége. Magyarázkodott, nem tudja, mikor adja meg. Nem is tudom, mitől támadt ez a karitatív gesztusom. Végül is csak elsörözi, bár amúgy kicsit mindig részegnek tűnik. Dumáltunk, lassan forgott a nyelve, régen félistenekkel dolgozott, kölyökként azoknak láttam azokat a rendezőket, most meg impotens, önimádó faszoknak tűnt a nagyja. Gondoltam, megvárom, amíg a barátom fellép, beöltözik Elvisnek és énekel, jót röhögünk, aztán lelépek innen a külvárosból, végül is egy hete halt meg anyám, aztán vagy fél éve nem voltam ilyen társaságban, mert vele voltam, ápoltam, s ezekből az alakokból elég lesz ennyi. Elég lesz kallódó, önfeladó alkoholistákból, kacarászó füvesekből, beszédkényszeresekből, s a csak úgy maguktól elszállókból. Aztán mégsem. Elindultak a társalgások. Mindenféle self-made man-ek, tényezők, kinyilatkoztatók, egyre agresszívebben nyomták a szöveget a tervekről, pályázatokról, a megszerzett milliókról, ledöntött nőkről, az eredményekről, önnön tökéletességükről, beleélték magukat a szerepükbe, abba, hogy amit csinálnak, az a tuti. A siker volt a felszínen, nem a siker ára, a megaláztatás, a gyötrődés, az izzadtságszag, a torzult személyiség… Csak a siker. Értelmiségi, művész vagy milliomos hadova – egyre megy. Elkezdtem mozizni, képtelen voltam mást tenni. A barátom meg énekelt, meglepően jól nyomta az Elvis-t, és az egész ’60-as évek rock and roll érzülete átjött, aztán németül is rákezdett. Sohasem volt türelmem a német rockzenéhez, főleg ha intellektuális, de itt kibírtam. Működött minden poén. Nem is értettem, hogy nem hallottam a három év alatt egyszer sem énekelni. Nem jártam elég buliba. Aztán hajnali egy tájt egy festő lelépett a feleségével, vagy a szeretőjével, bevitt engem is és egy haveromat kocsival a belvárosba. Megint belejöttünk a beszélgetésbe, át kellett vágnunk a nyári kiülős kocsmasoron, épp odaintettem két tíz éve nem látott havernak, még az egyetemről. Pár perc múlva visszasétáltam hozzájuk. Fél kettő lehetett, nagy fatönkökből ácsolt asztaloknál ültünk, ők söröztek, én paradicsomlevet ittam. Meséltünk egymásnak, kivel mi lett. Közösen csináltunk újságot, én kultúrát, ők inkább közéletet. Ez egyik fiú jobbára hallgatott, túl sokat ivott már, vagy elég bölcs volt ahhoz, hogy nem beszéljen, de aki a főszerkesztő volt régen, elég élénk volt még. Rákezdte, hogy elkerült Pestre, én maradtam vidéken. Kiveséztük, minek, mi az ára. A sok pénznek, a lelkiismeretnek, az egész esélyegyenlőség dumának. Mármint, hogy mi minden lehet az emberből, ha nincsen, aki nyomja hátulról. Bármi. Csak mi az ára? Nyöszörgött, hogy mennyire kövér lett, mint egy fóka, azt mondta. A sok stressz. Pedig sportolni is jár. Kérdeztem, hogy úszni-e? Kérdezte miért, én meg mondtam, hogy hát a fókák azt szoktak… Röhögtünk. Három tájt szedelőzködtek a pincérek, mi is eloldalogtunk lassan, szétváltunk, a volt főszerkesztővel mentünk ketten egyirányba. Találtam egy háromcentes piát egy nyitott alagsori ablakban, amikor bekötöttem a cipőm, hát nekiadtam, egészen megörült a zsákmánynak. Valami brandy. Rögtön benyomta. Felélénkült, s azt mondta, bevall nekem valamit. Régóta nincsen ideje olvasni, a könyveimet is csak nézegette a könyvesboltban. Ahhoz gyűjti a bátorságot hónapok óta, hogy kivegyen egyszer egy nap szabadságot, de úgy, hogy a felesége ne tudja meg, és azon a napon majd ugyanúgy elmegy reggel, mint máskor, és nem dolgozni, hanem csak beül az Írók boltjába nyitáskor, s a munkaideje végéig ott elolvasgat egy karosszékben. Verseket, novellákat, vagy egy regényt. Tíz éve nem volt ideje olvasni – mondta és szomorú kutyatekintettel nézett rám, megerősítést várt, én csak biccentettem, amire folytatta. Amikor lejár a munkaideje, ugyanúgy hazamegy, mint egyébként szokott. De ezt nem merné bevallani az asszonynak, mert fél tőle, hogy kikap. Megsajnáltam. Egy újságírószervezet leendő vezetője, egy fóka, egy papucsférj, többgyerekes apuka, egy szánandó, önironikus, szeretetre méltó ember, majd szép lassan összerogy a súly alatt. Elváltunk.
     A toronyóra négyet ütött. Csendesek voltak az utcák. Macska ült a kerítés tetején, nézte, ahogy megnéztem, utánam fordult. Az ég alján, mintha lassan már világosodni kezdett volna szabálytalan alakú csíkban. Lehűlt a levegő, egyre hidegebb szelek fújtak a meleg házfalak között. A város fölött az égen narancsszínben játszott néhány felhő. Felmásztam a hegyoldalra, lassan, hallgattam az ébredező madarakat, nézem a szaladgáló menyéteket, nyesteket, vagy milyen állatok ezek itt a városban? Görények? Még rókát is láttam egy kukánál, azt megismertem.
     Ahogy hazaértem, megnéztem érkezett-e emailem. Valakinek elszállt a gépében egy program, vagy egy vírus, ki tudja miért, de ugyanazt a levelet elküldte háromszázharmincnyolcszor. Aztán már csak anyámra tudtam gondolni. Nem tudom, jó szó-e az, hogy fájdalmasan üres a lakás. Talán kifejezőbb, jelző nélkül. Üres.


Kapcsolódó:

A Vendég-oldal rovat írásai

Benedek Szabolcs: Öcsi, hány óra van?
Jónás Tamás E-MAIL
Fehér Béla: Mozi
Podmaniczky Szilárd: A végtelen példázat
Onagy Zoltán: Kaland Pesten
Szőcs Géza: "Regényeinket és verseinket kézben tartva"
Cserna-Szabó András: Rozsdás szögek
Tarján Tamás: Találkozások Leninnel
Pécsi Györgyi: Liberté vagy amit akartok
Méhes Károly: A búsulás mikéntje
Esterházy Péter: Onnét így
Bányai János: Tájkép háború után
Tőzsér Árpád: Istennők a meszesgödörben
Berniczky Éva: Emlékszem olyanokra is, akiket sohasem láttam
Szepesi Attila: Kőasztal
Fekete Vince - Uniós kocsmadumák
Zalán Tibor - Pál esete az erdővel

Főlap

Hozzászólások (0)
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!

 

Frissek

Arnóti András kiállításáról

"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...

Drámapályázat

A Békéscsabai Jókai Színház, a Magyar Írószövetség és a Bárka folyóirat egyfelvonásos drámapályázatára tíz nappal a meghirdetése után már tíz egyfelvonásos mű beérkezett a sz...
Bővebben...

Trendi lett az olvasás?

„Az elmúlt években a Harry Potter-láz új színezetet adott az ifjúsági könyvek piacának" az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet közleménye szerint ...
Bővebben...

Csehy Zoltán versei

A krummbachtali fürdő, a Nagyapámék, a Boszorkány, a Néha és a Vízi nimfák című versek a legújabb, 2012/1-es Bárkából ...
Bővebben...

Nagy Zsuka tárcája

„Beszélgettünk. Hogy jók voltunk. Vidéken is van. Irodalom. Meghogy az irodalmárok jobb fejek. Mint a nyelvészek" ...
Bővebben...

Kukorelly Endrét kérdeztük

„Azt hiszem, nem kell sokat írni, de amit csinálsz, csináld meg a legjobban. Legalábbis próbálkozz" (Huszár Tamara beszélgetése a Reggel az egyik istennő című kötetről) ...
Bővebben...

Gion Nándor pályázat

A szenttamási Gion Nándor-emlékház és az újvidéki Fórum Könyvkiadó közös pályázatot hirdetett novella, regény, ifjúsági regény írására, illetve Gion műveinek szerb nyelvű fordí...
Bővebben...

Acsai Roland kötetéről

„a kötetbeli utazás is felfogható egyfajta tapasztalatszerzési, önismereti útnak, melynek célja az énhez való megérkezés" (Szántó Magdolna a Hajnali kút című verseskönyvről) ...
Bővebben...

A Bárka olvasónaplója

lovaszandrea1_copy„a siker-receptúra szótagra pontos alkalma-zásáról van szó" (Lovász Andrea Berg Judit Két kis dínó a zsírkréta korban című könyvéről írt)

Bővebben...

A tisztelt ház

„Soha jobbkor levenni a könyvespolcról Mikszáth Kálmán kötetét, mint most, hogy kiderült, nem létezik magyar politikai költészet, tehát van" (Kiss László A tisztelt ház című kötetr...
Bővebben...

Háyland

„Van egy ország, egy vidék: könyvben létezik csak" (Jenei Gyula Háy János Háyland című kötetéről) ...
Bővebben...

A kis kavics

„fennáll a veszély, hogy a regény a kiválóan kidolgozott részek ellenére darabjaira és alkotóelemeire esik szét" (Zólya Andrea Csilla Lovas Ildikó A kis kavics című regényéről) ...
Bővebben...

A Bárka olvasónaplója (összes)

Bene Zoltán Sárközi György könyvéről ...
Bővebben...

Szépirodalom

Csehy Zoltán versei

A krummbachtali fürdő, a Nagyapámék, a Boszorkány, a Néha és a Vízi nimfák című versek a legújabb, 2012/1-es Bárkából ...
Bővebben...

Géczi János versei

A Fekete holló száll a szemében, a Nem marad más és a Tudom című költemények, melyek a legújabb, 2012/1-es Bárkában láttak napvilágot ...
Bővebben...

Balla D. Károly versei

„egy költőt látsz csupán, a friss sarat dagasztja / - őszön mereng, s a mélybe húzza le az ág"; a kárpátaljai költő Merengtél őszön és Régi mondat, régi tánc, régi képlet cím...
Bővebben...

Ünnepi szövegek

Fodor György, Becsy András, Kőszegi Barta Kálmán, Csapody Kinga, Banner Zoltán és Nagy Mihály Tibor a 2011-es Magyar Kultúra Napjára írott szövegei ...
Bővebben...

Ungvári László Zsolt versei

A sepsiszentgyörgyi költő Csontig átvilágít, Percekként a hangyák és Ezeréves csigaházként című művei a Napóra ciklusból ...
Bővebben...

Színház

Sebzettség

A tizedik alkalommal megrendezett, külföldi és magyar előadásokat is felvonultató Kortárs Drámafesztiválról Varga Anikó írt beszámolót ...
Bővebben...

Gyulai Várszínház 48. évad

Varga Anikó tanulmánya a Gyulai Várszínház 2011-es nyári előadásairól, amely a legújabb, 2011/5-ös Bárkában jelent meg ...
Bővebben...

Színházi töprengések

„A békéscsabai dramaturg, mint a buta, műveletlen és tehetségtelen színházi ember szinonimája (...), nem csak bántó és aljas, hanem ízléstelen is" ...
Bővebben...

Évadnyitó a Jókaiban

A Monte Cristo grófja, a Négy évszak, Az öreg hölgy látogatása, a Bolha a fülbe és a Varázsfuvola című darab is szerepel a Békés Megyei Jókai Színház 2011/2012-es programjában ...
Bővebben...

Az imposztor

Varga Anikó kritikája Spiró György darabjáról, melyet Árkosi Árpád rendezett meg Kovács Lajos főszereplésével a Gyulai Várszínházban ...
Bővebben...

Megkérdeztük

Kukorelly Endrét kérdeztük

„Azt hiszem, nem kell sokat írni, de amit csinálsz, csináld meg a legjobban. Legalábbis próbálkozz" (Huszár Tamara beszélgetése a Reggel az egyik istennő című kötetről) ...
Bővebben...

Megkérdeztük Potozky Lászlót

Darvasi Ferenc beszélgetett a fiatal erdélyi prózaíróval, akinek 2011-ben jelent meg első novelláskötete Áradás címmel ...
Bővebben...

Megkérdeztük Bodor Ádámot

„Filmen egyelőre azért nem látnám szívesen, mert bennem még mindig nagyon élénken él ennek a kitalált tájnak a képe" (Tóth Tünde beszélgetése a Verhovina madarairól) ...
Bővebben...

Megkérdeztük Kálmán Gábort

A beszélgetés apropóját a szerző első, Nova című regénye adta, mely nemrég jelent meg a Kalligramnál (Darvasi Ferenc beszélgetése) ...
Bővebben...

G. István Lászlót kérdeztük

„Épp úgy előfordul becketti ütődött monológ, mint hétköznapi-sivár kelet-európai szcenika vagy mai hangra áthangszerelt Füst Milán-os borongás" (Szepesi Dóra interjúja a Választóv...
Bővebben...

Kritika, esszé

Acsai Roland kötetéről

„a kötetbeli utazás is felfogható egyfajta tapasztalatszerzési, önismereti útnak, melynek célja az énhez való megérkezés" (Szántó Magdolna a Hajnali kút című verseskönyvről) ...
Bővebben...

"Xavier"

Papp István írt tanulmányt róla, hogyan figyelte meg Kovács Imrét, a Néma forradalom szerzőjét a magyar politikai rendőrség ...
Bővebben...

Ilia Mihály írása

„Az egykori BM III/III-as és más osztályainak rám vonatkozó jelentéseiből közöltem már a Bárkában és Korunkban néhány részletet (...), most egy összefoglaló jelentést közlök itt...
Bővebben...

Három lírakötetről

Molnár Illés kritikája Magyari Andrea sztori, Lázár Bence András A teraszról nézni végig és Szőllősi Mátyás Aktív kórterem című könyvéről ...
Bővebben...

Nagy Koppány Zsoltról

„cseles, rendhagyó regényről van szó" (Szakács István Péter kritikája az Amelyben Ekler Ágostra - emlékezünk című könyvről) ...
Bővebben...

Beszélgetések

Bárka-körkérdés 20.

„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 19.

„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 18.

„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 17.

„Nagy kihívás volt az Élet és Irodalom egyik állandó tárcaírójának lenni. Mintha egy nagy elbeszélés díszletein dolgoztam volna egy éven keresztül" (Kiss László válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 16.

„két kötet[em] jelenhet meg: egy forráskiadvány a történész Márki Sándor naplóiból, s bízom abban, hogy lassan lezárhatom a régóta készülő Kner-monográfiámat is" (Erdész Ádám ...
Bővebben...

Képzőművészet

Arnóti András kiállításáról

"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...

Fajó János művészetéről

Banner Zoltán megnyitószövegének kiegészített és szerkesztett változata, melyet Fajó békéscsabai kiállításán, a Munkácsy Mihály Múzeumban mondott el ...
Bővebben...

Farkas Zsuzsa képgrafikáiról

„Képekben, látványos történetekkel mesél és játszani tanít minden gyermeket és felnőttet" (Grasl Bernadett esszéje a békéscsabai Jankay Galériában kiállított anyagról) ...
Bővebben...

Baji Miklós Zoltánról

Szombathy Bálint beszéde, melyet Baji Miklós Zoltán Csillagpor a folyosóról című békéscsabai kiállításának megnyitóján mondott el ...
Bővebben...

Interjú Baji Miklós Zoltánnal

Szombathy Bálint beszélgetése Baji Miklós Zoltán képzőművésszel, aki december 2-án töltötte be az ötvenedik életévét ...
Bővebben...

Utolsó hozzászólások