Varga Melinda
esti képek
tömbvirágzás
az éj lajtorjáján narancsszín hold lépeget, nem
láttam még ilyen színesnek sose a vén estutast,
illatok kelleme száll, két nap alatt kivirágozott
az összes lakótelepi orgonafa, groteszk módon
illatoznak a kövér bokrok az aszfalt és a betonfal közötti
vékony ligetben és a szemetesek mellett,
a külvárosi tömbvirágzás hamarabb kezdődik,
a székely, falusi orgonák csak májusban bontják rügyeiket,
ezt a sietős tavaszodást lassan tíz éve nem tudom megszokni,
májusi szeleburdiságával most rád emlékeztet,
érkezésed függvényében
mindig van egy kedvenc hónapom.
idősáv
folyton te beszélsz ki belőlem,
mozdulataid, szemed és mosolyod
magam előtt látom,
olyan élénken élsz bennem, mintha
sose mentél volna el,
mintha a megérkezés és a távozás közti idősávban
nem hosszas, kövér hetek sorakoznának,
csupán pár pillanat telt volna el.
illúzióvesztés
szél játszik a hajamban,
azt képzelem, a te ujjaid,
már nem tudom, mi tartozik
az éjhez vagy a nappalhoz,
a sötétség és a napfoltos reggel
jelentéktelen időtorlasszá vált.
Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.
