Nagy Zsuka
anya és a negyven év
anyát kipakolták azt mondta ő már nem is nő
csak orvosi protokoll anya feledékeny kislányom
megint nem jut eszembe mondja azt is békélj
meg az apáddal másnap összevesznek anya pár
centivel hátrébb teszi a tojástartót anya is
morog apára mert kemény héjú káposztát
vett és az nem tölteni való
apa egyszer fellökte anyát anya sírt és én is
lent ültünk a ház előtt mert apa nem engedett
be és minden szomszédra mosolyogtunk apa
házias mindent megcsinál és sokszor öleli meg
csókolja anyát aztán valamiért mindig meglöki
rákiabál anyáék tengerpartra utaznak sokat
gondolkoztak menjenek-e anyának senkije nem
volt apámon kívül negyven éve csak az az egy
én meg csak nézek mennyi mindent kipakol
negyven év meg az egyetlenegy mennyi hiba
jutalom bűn csalódás remény mostantól jobb
lesz de ugyanaz mégsem lett más hiába és
hányszor gondolták anya mondja csináljunk
unokát apáddal úgy megnyugodnánk az egy
másik vers de nézd anya ez kész
kötés
az otthon az ahol enni kapok és
inni ahol kicserélik a sebemen a kötést
ahol sokáig lehet aludni ahol el lehet
bújni a napok elől ahol anya van meg
apa ahol kitakar az álmatlanság és anya
betakar ahol apa paprikás krumplit csinál
ebédre és tévét nézünk betakarózva teával
a kezünkbe az otthon az ahová haza lehet
menni ha túlél az ember ha megvágják
a hasát az otthon az mikor nem tudja az
ember milyen mikor nincs mert neki van
ahol megmossák és bekenik a varrat helyét
ahol sok citromot raknak a teába ahonnan
nem kell menni munkába az otthon az
ahonnan van hová továbbmenni mikor bír
az ember egészséges és életre kész az
otthon az ahol anya apa van és az aki túlél
bicikliút kettő
műanyagpapucsban a ház hátánál szakadt sezlonyokon ül a vidék
szilvát barackot paradicsomot főz a nyári konyhában kidobott bútorok
a kamarában boroshordók lopótök kemping és csepel porcelán nippek
hagymaszag árad macskahúgy ólszaga az udvaron unokák kis lavórokban
fürdenek nagy karéj zsíros deszkát esznek nagyanyjuk fekete kezéből
öregasszonyok várnak felszámolt állomásokon zsákjukban konyhakert
gyógyító füvek félve néznek a világra kérik igazítsa meg rajtuk a zsákot
berögzült mozdulatokkal él a vidék ugyanazzal segít amivel öl egy szál
kolbászért kalácsért néha nem kérnek hanem ölnek és a vének holtan is
gereblyézik a földet tépik a dudvát tanulni küldik a házat az utcát
műanyagpapucsban a ház hátánál presszókból kidobott színes műanyag
székeken ül a vidék pereg a malter kiég a villany a spóron kész a lekvár
semmi nem fáj kapát fog a hajnal és esőt zokog hazát szárít zsinórján
A versek a Bárka 2016/3-as számában jelentek meg.
