„Azt élem, amiből vagyok. / Kiméri egymást fény és feketeség. / Nem tudom, a vállamra tett kéz / ugyanazé-e, aki egykor megszólított.” Turczi István versei a friss Bárka éléről. 

„A szerelem állaga szobahőmérsékleten optimális. / Ezen az sem változtat, ha néha gázláng fölé / helyezel egy kotyogót, hiszen a kávé nem tesz / tönkre családokat.” Beck Tamás versei. 

„így is lehet csinálni / élet halál akármi / fatolvajok medveszag / ezt a sört még iddsza meg” - Lövétei Lázár László verse a Bárkából. 

„de ki gondolta volna / hogy egy pillanat-morzsolta / igenbe kapaszkodik éveken át / s a kimondatlan nemek árnyéka / ráhasal életére és agyonnyomja” - Lárai Eszter versei. 

„Engem az évszak fényviszonyai izgatnak, / a halogénon túli tájak, foton pöttyökkel. / Nem ezek a hőgutában ázó sorok, / forradalmi fészkek, alattomos, / rossz ízű, kicsavart gének.” Deres Kornélia...

„delfinszavakkal, így ragozzuk / mindazt, mi el nem hangzik soha, / részvétlen szedik szét a drótok, / mi együtt többé nem tart sehova” - Szil Ágnes versei a Bárkából. 

„Sikerült hazugságaim vagyok, / hiszek magamban. / Én vagyok a rajtad megtörő fehér fény. / Nem fordulhatok vissza.” Kiss Georgina versei a Bárkából. 

„Hogy egyszer majd, a megfelelő pillanatban. / És akkor talán. De legalábbis majdnem. / Gyáva voltál egész életedben. / Nincs megfelelőbb pillanat a bátorságra. / A halált halállal győzni le.” Oravecz...

„Mintha tudnám, hova sietek. Mintha / tudnám, mire ez a nagy sietség. De nem / tudom. Pedig most már szeretnék sietni / valakiért.” Nagy Dániel versei a Bárkából. 

„mert minden csalfaság az utolsó / napon megpihen, és csak úgy felszáll / egy állomáson, megállóhelyen, / a fővárosban átszáll, utazik tovább / míg meg nem áll, ahol ő akar.” Nagy Zsuka versei...