Egressy Zoltán
Fent, az égen
Ezek a darvak úgy döntöttek,
átrepülnek a Himalája felett.
Ötvenezer halálravált hontalan,
telelőhelyet kereső finom falat.
Légnyomás, hó és szirti sasok:
egyre feleslegesebb
tökéletesnek érezni a nap
ragyogtató hullámveréseit.
Forget love, fall in café
A lebegés álma mi lehet, halvány emlék a múltból,
vagy a jövő zűrös előérzete? Legyen ez most az
ezen tűnődés fázisa. Megint felébredtél a csendre.
Ez így lesz talán már mindig. Nehezen képzeled el
a holnap tényeit, mert nem szoktál hozzá a megélt
dolgok fantáziáihoz. Újra és újra bocsánatos, ám
sajnos elkerülhetetlen hibákat követsz el a tények
értékelésében. Különös módon ugyanolyanokat;
nem annyira intellektuális, sokkal inkább morális
jellegűeket. Mára már világos: múlhatatlan marad
a sóvárgásod a madarak és a felhők miatt. Iránt.
Tízezer fokon ég valami homályos ismeretlenség
a szívedben. Bárhol jársz, bárhova képzeled oda
magad, valamitől mindig messze maradsz. Annak
idején Istenből akartad írni a szakdolgozatodat, de
aztán megijedtél a feladattól. Megfutamodásodat
azzal magyaráztad: nem találtál hozzá jó mottót.
És talán amúgy is túl sok lett volna a lábjegyzet.
Mélyben
Ha óceán mélyén úszkálsz,
és jön a fejlábú kalmár,
menekülj.
Megérzed, látni nem fogod,
ki se nyisd a szemed,
úgyse lesz
fény, hacsak Attenborough
be nem kapcsolja a
reflektorát.
Álmaidban álmos vagy,
vagy fáradt. Mindig
valamelyik.
Élő bolygón pihensz, nagy
víz alján, mélységes
mélységben.
Még mindig csak a kivárás,
éledésed messze,
időfényévek.
Megjelent a Bárka 2018/4-es számában.