Versek
„és csettegni és sikoltozni kezd / és vijjogni gyászolni kérni kezd / torkaszakadtan kiabálni kezd / és könyörög / az égre sír a kert” - Szabó T. Anna verse a Bárkából.
„Én, az X-generációhoz tartozó / nomád, arra tanítalak, / hogyan kell lapos kaviccsal kacsázni. / Hogyan lebegjen a kő a víz felett, / mint a lélek a teremtés előtt. / Hogyan ugráljon a víztükrön...
„De az / a láthatatlan seb, mintha / téged látna s a vászon, a szín, / a festő ecsetjére várna.” Szilágyi András versei.
„Kövekbe járatot vájt volna vére. / A sós vízből, az ecetből már nem kért. / Mert rákiáltott végül is az égre: / a megfordítva megtelt tó szemerkélt.” Jónás Tamás versei a legújabb Bárka elejéről.
„Hittem, magam elől rohanok el, / A viszolygás mára tudatosság, / Hogy eközben fogyhatok el: /
Jutalom, igazságos azonosság.” Grecsó Krisztián verse a Bárkából.
Jutalom, igazságos azonosság.” Grecsó Krisztián verse a Bárkából.
„legyen ez a kézmozdulat talán / olyasmi szürkület, kiöntött méz, / amiben megkövül minden rovar, / hogy egyszer rájöjjön, kiköltöztél.” Pauljucsák Péter versei.
„Telefon, a vonal túlsó végén / valaki: tudom-e, hogy tegnap meghalt X? / „Nem, nem tudom. Biztos?” Ő is úgy hallotta. / Mindenesetre felhívom. A csöngetés kimegy… / semmi. Ismét tárcsázok… megint...
„Melléd szegődtem, / morzsányi létem a / tiéd, remény áramlik / ereimben. Múltunk / eggyé változott.” Simek Valéria versei a Bárkából.
„A hozzád vezető metróvonalakat / rajzoltam a parti homokba. / Akkor éreztem először / a csatlakozási pontokat kijelölő / kavicsok súlyát.” Somorjai Réka versei.
„a világ könyvtárai szunyókálnak / a holdfény hamiskásan csillog / arra várva hogy a dolgok jobbra forduljanak / vagy hogy rosszabbra” - Debreczeny György versei.
