Versek

 

 2017_BDorottya-444.jpg

 

Bánkövi Dorottya

 

A boldogság

 

az utolsó három levél egy gesztenyefán.
A boldogság a szürkéből festi ki arcát színesre.
Körülményekre nem vár – megadatnak.
Nincs határa két összeérő kéznek.
Négy fal közt kanyargó pillanat,
eresz alján esőcsepp, utcalámpák,
dallammá össze nem fűzött hangok,
foltok maradnak.
Bár nála kevesebb,
a boldogság megelégszik a képzelettel,
nem csúszik be az ágy mögé,
dúdol, nem énekel,
az ébredést az álom tövében várja.
A boldogság egyszeri
és önmagán kívül van a párja.

 

 

Csehov és a tenger

 

A napba repült sirályt másnap
nyakán kötéllel láttuk.

A vízen ringott hassal felfelé,
hogy forduljon, hiába vártuk,
pihéiben a búvó nap fénye
megfakult, majd a testet
magára hagyta.

Mintha hóna volna, szárnya alá nyúlt
néha egy-egy hullám, és felemelte
– mint anya az elhasalt gyermekét –,
de a kő a kötélen nem engedte,
tüdejében a víz már elfoglalta
az utolsó lélegzet helyét.

„Így telhettek meg esővízzel
a kint felejtett borospoharak
az éjjel” – mondta halkan, mintha
nem is erről, majd dúdolni kezdte
régről itt maradt dalunkat, hogy
egy zöld tölgy a tenger szögletében,
színarany lánc karcsú derekán,

aztán nem folytatta mégsem,
porzó víztükör volt a szemében,
– jókedvű halott, tűnő zeneszám.

A korhadt stégen a napba repült
és iszapba bukott sirály felé
fordult, és megfogta kezemet.
„Elnémulhattunk volna előbb is talán,
mint városi nagycsalád, ha kiér a tengerhez.”

 

 

Téli álom

 

Átalszom a megfogyatkozott napos órákat,
nem közömbösen, inkább úgy, mint a medve,
téli álmot képzelek egy-egy éjjelembe –
hosszúak a napok, mint az évszakok.

Az idő egy marék homok,
álmomban ökölbe szorítom, lekísértek az égről
néhány csillagot, fogammal őrlöm össze őket
– elfoglalom magam.


Amit karom elér, nem kérek belőle,
nem kell semmi, enni is csak néhány falatot, 
hánykolódom, elalszom, a nyitott égboltban,
a szívem alatt te vagy, mi vagyunk, 
és egy sokkal nagyobb titok van.

 

Megjelent a Bárka 2019/3-as számában.


Főoldal

2019. június 07.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Fehér Boldizsár kapta az idei Margó-díjat Két irodalmi Nobel-díjat jelentettek beMa kezdődik a Margó FesztiválSzabó T. Anna díjátadós estje Békéscsabán
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Végh Attila versei Vári Fábián László: Fogyó holdBíró József versei Sütő Csaba András prózaversei
Prózák
Temesi Ferenc: Méretségi vizslaKötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasság
Kritikák
A tömeg- és a bolytársadalom veszélyeiLevelek a magyar hétköznapokrólMúlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott föld
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA