Versek

„Más redőnyök résein át hullik rám a fény, / és hullik rám az árnyék. / Emlékváros lett, amiben néhány rokon, // régi barát, ismerős és sok emlék lakik.” Acsai Roland versei a Bárkából.

„A költő nem jó fej, ne hidd! / Önző és sérült némelyik, / van köztük sunyi és gonosz, / kinek mi torzulást okoz / a gyerekkor, az iskola, / mit nem dolgoznak fel soha.” Kiss Judit Ágnes versei...

„De hit az is, s talán annak felsőbb foka / ha az elfüstölt, üszkösre dermedt gyufapálca teteme / fölött még mindig látja, / még mindig számolja / ez egyetlen, madárkaromnyi lángot.” Darvasi László...

„egymásra dőlnek tömören és némán / felrántva egymást testetlen legekbe / lerántva egymást sárrá vad gyökérré / maggá zárva a magasságokat” – Szabó T. Anna verse Leányvári Enikő mozaikjára.

„ha akarja, eljöhetett volna másként, / aranykeretes napszemüvegben Limuzinon, / gyémántokkal kirakott toronydarun Budapest felett, / bíbor alkonyi felhők hátán, hófehér paripán, / nem ezt akarta, úgy...

„Ki lehetne más, mint a nagyságos Ördög, / ki farkával hozzá taktust is dobol? / Az induló élén vonul Covid úrnő, / s a kupákban máris megromlik a bor. / A szívtájék sajdul, az élet iramlik. / Jöjj...

„ó azok a délutánok az ambulancián / ó azok a soha nem gyógyuló térdek bokák / ó saját szemünkbe kent vietnami balzsam nicoflex / ó miért nem hull könny utánad” – Sütő Csaba András versei...

„a polgármester temetéséről meg éppen most küldött / egy videót közös ismerősünk. a járvány miatt / nem tarthattak hagyományos búcsúztatást, nem / gyűlhettek össze a lakosok, így a főút szélére álltak...

„Így kerültek az ökrösi diszkóba, / hol nincs más csak román sör és piskóta, / de a DJ debreceni,
saját blogja is van, Gremi / jól ismeri, híres ember, / Eminek is fog tetszeni.” Tompa Gábor versei a...
saját blogja is van, Gremi / jól ismeri, híres ember, / Eminek is fog tetszeni.” Tompa Gábor versei a...

„Tizenhárom vagy négy költözésen keresztül kísért. / Tavaly, talán lomtalanításkor, kidobtam. / A gyerekkornak sok vége volt, / vége lesz. / vége van.” Toroczkay András versei.