Versek

 

 erdosimartinzsolt_portre.jpg

 

Erdősi Martin Zsolt

 

21

 

Tócsás betonon csattognak a lábak.
Hosszú kabátok takarják előlünk
a végzetet. Sör kezünkben, kifáradt
ember reménye, mielőtt ledőlünk.

Birmingham tócsáin kavargó halál,
könyörületes légy – mindünkre várnak.
Lesz, aki könnyebben sérül csak talán,
másnak végső nyughely romja a bárnak.

Madarak rebbennek szerte az éjbe.
Szirénazúgástól, bámészkodóktól
sűrűsödő utcák – lesz, ki megélje,
hogy nem test robban, csak vér forr a csóktól?

 


Főoldal

2021. január 28.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Erdész Ádám: A meghatározó évszázad történeteibőlMúltbéli járványokról
Húsvét utáni tormaság A múzeumok új barátja (III.)
Nádasdy Ádám verseiDrávucz Zsolt: Képeslapok Győri László verseiSimon Adri–Zsille Gábor: Rollertime
Molnár Lajos: Jó KaresznekKötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincéből
Zalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA