Kiss Judit Ágnes
Fényszennyezés
Valamikor az előző évezredben,
talán a Hargitán,
az erdei kis ház előtt, ahova
maga a nagy Ceaușescu járt
olykor vadászni
helikopterrel landolva
a kicsiny betonplaccon,
fölnéztem az égre –
koromfekete volt, mint porcukorral,
teliszórva apró csillagokkal;
én nem tudtam, hogy az ég ilyen,
nem tudhattam több évtizednyi
fényszennyezésből!
Ceaușescu nem élt már, pedig micsoda
fényárban úszott a palotája,
a vadászház üres, a betonplaccot
áttörték a bogos gyökerek –
a diktátorok mind meghalnak,
csak az ég marad
megszámlálhatatlan, csillogó
pöttyeivel, amiket
olyan ritkán látok a
fényszennyezéstől.
Dallomás
A költő nem jó fej, ne hidd!
Önző és sérült némelyik,
van köztük sunyi és gonosz,
kinek mi torzulást okoz
a gyerekkor, az iskola,
mit nem dolgoznak fel soha.
A költő szennycsatorna csak,
de néha annak is vacak.
Mocskos szív és mocskos szavak,
csőtöréskor mi felfakad.
Viszont valaki odafönt
olykor a lefolyóba önt
egy kis folyékony aranyat,
mi a csatornán áthalad,
a szennyes lében elvegyül,
majd kicsapódik legfelül.
A költő csak hitvány alak,
de az arany, az megmarad.
A versek érte a letét,
miattuk hagyd meg életét!
Megjelent a Bárka 2020/6-os számában.
