Versek

 

 KalmarAndrasMarton.jpg

 

Kalmár András Márton

 

Korkülönbség

 

„A kor csak egy szám.” – ezt mondod nekem,
ám ezzel nem vigasztalsz, öregem.
A huszonhárom súlyos: sorvadok,
s már összefolynak éjek-nappalok.

„Menj már, bolond.” – így szólsz, de nem tudod!
Neked még gyermeki a mosolyod,
s nem próbált száz nő marcangolni szét:
bizony, kortyoltam az élet vizét.

„De hát az rossz?” – naivan kérdezed,
s csupán azt mondhatom: mikor heves
ifjonti bájad ősz szelébe hull,

majd megtudod... Oly szép a huszonegy:
a legszebb kor, s még élned érdemes!
Mögöttem már csak a mély, méla múlt.

 


Főoldal

2021. január 19.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Hartay Csaba verseiGyőrei Zsolt: Amint költőhöz illőVörös István verseiMolnár Krisztina Rita versei
Nagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: NésopolisSzakács István Péter: Az örökségBecsy András novellái
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg