Gál Ferenc
Járóföld
Ezek itt tenyésztett szirének.
Zsírosak derékban, és több
szólamban hirdetik: a városba
nem lehet nem beljebb hatolni,
csak játék a szavakkal, ha szabad
elvonulást kérünk.
Olvasóim közben elvárják
a pénzükért, hogy az ismerős
vonásokkal felruházott tájban
idővonal kússzon.
Érintse a tájékozódási pontokat
a hordalékon, a hajnal záróköveit
a sarkon. Ahol horpadt kutyák
a zápor dacára téblábolnak,
és figyelnek. A tócsákban a fényfolt
zöldre vált, a tűzfalra fújt intelem
a szó közepén bekanyarodik,
az alakmás meg bólogat,
és lejtmenetbe kapcsol.
*
A díszítőművészet a mániájuk.
A tavi költő evezőlapátjának
tolla, ahogy cseppjeit elejti.
Telítve az örömtanyák délutáni
csöndjét, ami ahhoz kell,
hogy a kerthelyiségbe adj találkát.
A tájleíró művek szellemében jut idő
a szemben álló, jellegtelen házra,
külön arra is: a virágládából a víz
felénk szivárog. Meghallgatom közben,
hogy a hulladékból készült ékszerekre,
a társasági ember édes terheire célzol,
és hogy répamosóban tanítottak úszni.
Készülök a bevált történetre,
hogy az asztaloknál hónapokig
plüssállatok ültek teljes megvilágításnál,
én meg nem tudtam kiírni magamból
semmit, aztán másképp döntök.
*
A vándorlás éveinek vége.
Felpolcolhatom a lábaim,
vagy tehetek egy próbakört
a városban, nyugtázva,
a peremvidék tompán ontja
hőjét. Az alkalomhoz illő
küldeményt a hónom alá csapva
számolgathatom, a postán
hánnyal osztható a sorszám.
A virágboltnál megnézem, ki halt meg,
a könyvtárban az álom jelentését
ellenőrzöm, és a kisasszonynak
elmenőben már csak intek.
Éreztetve, hogy ebben a közegben is
otthonosan mozgok. Elhalasztva,
hogy az ujjnyi süteményekből,
amikbe a gondnok helyi szerzők
irományaiból vagdalt,
halkan megkínáljon.
*
Nem szívok vissza semmit.
Inkább beleélem magam,
hogy a kéreg vagy az alakformáló
harisnya lehántva, a párák
oldalaznak. Új nevén is
megemlíthetem a régi utcát,
ahol a kirakat tévéiben követtük
magunkat, ez messzire vezetne.
A tényirodalom jegyében elég
bedobni, hogy a múzsa körömágya
makulátlan, a téli fólia a szobor
lábainál hever összegyűrve.
A szivargyújtón párnás ujjak
matatnak, és hozzák közelebb
az izzást.
Megjelent a Bárka 2023/1-es számában.
