Borsi Bálint
Mosatlan
(Tóth Krisztina: Munkadal / Fűthető kabát)
A szív egy plázaparkoló
és benne jön-megy sok kocsi,
dudálnak, káromkodnak és
rossz helyre állsz be, hopp, bocsi.
A szív egy vásárcsarnok is,
és benne alkudozni kell,
kilója mennyi, kérdezed,
de sajna senki nem felel.
A szív éjféli utcakép,
egy villamos meg félhomály,
részeg diákok, homleszek,
pár zacskó, amit szél dobál.
A szív egy reptér még, ahol
csak vársz, miközben szétfeszít,
hogy a gép, amin rajta ülsz,
az indul épp vagy érkezik.
A szív egy konyha, nincs időd
elmosni benne épp neked,
csak bámulod a serpenyő
szélére száradt éveket,
A szív egy bármi azt hiszem,
és bármi bármi bármikor,
és bárminek nehéz picit,
mert rátiporsz vagy rád tipor.
Homár
(Tóth Krisztina: Bálnadal)
a homár nagyra nő
a tengermélyben él
a titkait fedő
páncélja rőt acél
a homár titkait
ki fejtené meg ott
hideg, sós víz alatt?
kijönni nem szokott
sötét sziklákba búj
hideg, sós víz alatt,
egy emberév csupán
egy homárpillanat
a földdel egyidős
homár lakik talán
ahol már semmi nincs
csak súlyos óceán
öröklétében ő
áldott vagy átkozott,
a választ nem leled,
hiába hámozod
