Lesz

egészen kicsi korodban egy apró segítőd,
ő a legfontosabb az életedben, legjobb barátod,
így védekezel a külvilág ellen, Őzi, ez a neve,

veled van napközben, és természetesen éjszaka is együtt alszotok,
barna plüssállat, ő jelenti a legerősebb kapcsolatot a másik világgal,

egy tökéletes világgal,
mert csak ketten vagytok benne,
még biciklizés közben is, a pótkerekűvel,
a kormányhoz szorítod a nyakát, nem engeded el,
veled kell legyen,

hiába kunyerálja a szomszéd kétéves kislány vadiúj miniruhájában pukedlizve,
hadd fogja meg kicsit, inkább a féltett új, kék kisbiciklit akarod odaadni,
de hiába, a lánynak Őzi kell, amiről persze szó sem lehet,

és hiába vet be minden kislányos trükköt ösztönösen,
billegeti magát meg emelgeti a szoknyáját és végül hisztizik,
az indián háromévesen is makacs jószág.

Örülsz, hogy vége lett a kalandnak

megúsztad,
de folyton hasonlóan fontos történésekbe futottál bele,
a természetes kíváncsiság vezérelt mindig is,
elgondolkoztál már többször azon,
hogy miért van neked lent olyan, és a lányoknak miért más, ott,

és honnan van egyáltalán ez a tudásod, jut eszedbe,
hiszen ötéves vagy körülbelül,
amikor megpróbálsz utánajárni a dolognak,

az egyik szomszéd lány valamivel fiatalabb, a másik kicsit idősebb,
az apai nagyszüleidnél nyaralsz,
a szomszéd kislányok pedig mindig átjönnek játszani,

de napok óta már csak erről beszélgettek izgatottan,
és úgy tűnik, őket is nagyon érdekli, mitől vagy más te, mint ők,
kíváncsiak tehát, de a dolog csak cserealapon működik,
közlik ellentmondást nem tűrően, amin te meglepődsz,
de mit tehetnél, beleegyezel,

és már közösen tervezgetitek a további kutatás kidolgozandó részleteit,
ettől aztán különös izgalomban telnek a napok,

és már majdnem megtörténik a szénapajtában a dolog,
amikor váratlanul rátok nyitnak a nagyszülők,
nem is nagyon tudtok mit válaszolni a meglepetéstől,
mit is csináltok ott a félsötétben,
az idősebbik lány pedig éppen csak vissza tudja rángatni a bugyiját,
más helyet kell tehát keresni,

a régi disznóól pont jó lesz, ott nem jár senki,
másnap meg is történik a csereszemle,
a lányok letolják a bugyijukat és leguggolnak,
te meg elbűvölten nézed, csodálkozol,
fogalmad sincs, mit látsz,

de forog veled a világ, és ismeretlen izgalom tör rád,
pedig alig látsz valamit, csak valami sejtelmes simaságot,
egy kis hasítékkal,

de nincs időd ámuldozni rajta, mert már rád is parancsolnak,
hogy most viszont te jössz,
így állva tolod le a rövidgatyád bokáig a bugyival együtt, szégyenlősen,
majd villámgyorsan visszarángatod, és nem kérdezed meg,
elégedettek-e vagy mást vártak,

a magad részéről persze fogalmad sincs
semmiről.

A magad részéről fogalmad sincs

semmiről,

mennyire
általánosítható, de gyerekként is roppant tudatos,
mondhatni, önfejű, vagyis makacs vagy,
Maka Csinga is lehetne az indián neved,
vagy Makacs Inga,

találó név lenne egy roppant önfejű,
elkényeztetett egykének, bárki legyinthetne is,
hogy a gyerekindiánok már csak ilyenek,

pedig még rendben lenni látszik a világ körülötted,
és azt hiszed, hogy ez mindig így lesz,
ezért játszod bátran és folyton a sértődöttet,
például apai nagyszüleidnél anyád jelenlétében,
pontosabban a ház előtt,

a bejárat melletti háttámla nélküli fapadon,
nincs több emléked róla, hogy ez után
az eset után anyád megfordul-e még valaha is ott,

anyád egy évvel fiatalabb unokatestvéredet fogja az ölében,
ringatja, kényezteti, ami természetes,
lány és nagyon szép gyerek,

te anyád mellett ülsz, látszólag unottan lógatod a lábad,
tűrsz, vársz, ki tudja, mi jár közben indián fejedben,
nézel csak magad elé, és közben inogsz előre-hátra,
egyszer csak betelik a láthatatlan pohár,
iszonyatosan féltékeny leszel,
amiért nem veled foglalkozik anyád,

nyilván van ennek előzménye,
három műszak, romladozó házasság, egyebek,
váratlanul lendülsz egy nagyot,

és hanyatt nekivágod magad a pad mögötti házfalnak,
cseppet sem komolytalanul, hanem rendesen, annyira,
hogy be is törik a koponyád,

ömlik a vér, elérted, amit szerettél volna, ahogy azóta is,
mindig, mindenki veled foglalkozik azonnal, fölkapnak,
fejed alá konyharuhát tesznek, és a szomszéd udvarán keresztül rohannak,
akivel nincsenek jóban nagyszüleid, egy régi birtokper miatt,
de ez most nem számít,

futnak veled a szomszéd telkén át az orvosi rendelő felé,
az öreg doktor bácsi pedig némi hezitálás után összevarrja,
nem sok hasonló esete lehetett,

gyalázatosan néz ki a varrás fél évszázad múlva is,
akár ez is lehetne az indiánság egyik oka, jele mindenképpen,
de azért tudod, hogy ez nem a harci sérülés büszke viselése,
inkább szégyen, hova lett a legendás indián önuralom,

nem szereted, ha kilátszik hátul a koponyádon az ijesztő varrás,
nagyon ritkán fordul elő, hogy olyan rövid a hajad, katonaságnál,
meg amikor bekattansz egy-egy időszakban, és levágatod nagyon rövidre,
pszichés alapon, és talán az ütés okozta, talán nem,
de ez a makacsság, önfejűség megmarad később is, mindig,

akik ismernek, nem lepődnek meg,
tudják, addig nem nyugszol bele a dolgokba,
míg át nem szakítod a falat fejjel,

amúgy persze ez is csak gyakorlat kérdése,
mint minden más.

Megjelent a Bárka 2020/4-es számában.

Főoldal

2020. szeptember 16.

Vissza