Versek

 
14-L__rai_eszter3.jpg

 

Lárai Eszter

 

Egy pillanat körüljárása

                       

Nem akartam megbántani
de ki gondolta volna
hogy egy pillanat-morzsolta
igenbe kapaszkodik éveken át
s a kimondatlan nemek árnyéka
ráhasal életére és agyonnyomja

A fény is elgörbül
hogy ne vágja fel az ereinket – sugallja Einstein

A mag is meghasad
hogy legyen miért tovább számolni

A végpont újra kezdet lesz ama csodányi pillanatban

Túl kell élni a túlélteket is
rezgi a magába roskadó világegyetem

 

 

fájdalomfénykép

 

Szinte véletlen került oda
ahol az álmok végződnek
hol a fásultság domborít
az értelem felnyerít

Gyerek volt még sűrű télben
szálka  sorsa szemében
határvidék senki földjén
elcsúszott a saját csöndjén

Látogatnák a halottak
csontjaik mind kopogtatnak
ritkán érő órába vész
múltjából a reménykedés

Szinte véletlen került oda
hol a csönd is csöndet okád
emlék hullik sötét lyukba
visszakapni sose fogja

 

Túlélő

 

Tél volt és csönd
rothadó csönd
a fehér hó alatt
álomidő
időmaghasadás
Az alvadt idő eme holtpontján
én a túlélő
a csönd üregébe álmodtam magam vissza
annyira kívántam a nem létet
hogy gomolygó gondolatom után gurultam
hátha elvon a semmi az egészből

 

Megjelent a Bárka 2018/2-es számában.


Főoldal

2018. május 29.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png