Versek

 

 NagyZsuka_m__ret.jpg

 

Nagy Zsuka

 

hét

(kicsi pianók)


hétfő

(semmi se)

 

tobozok.
egyszerre gondoljuk el,
jó lesz-e vershelyzetnek.

aztán meglátunk egy nagy kertet,
mennyi verset kell megírnunk,
hogy megvegyük.

minden költőt beengednénk,
de soha nem jön el semmi se,
csak az, amiben egymagunk vagyunk.


kedd

(bolondok)

 

kedden reggel hat és fél hét között
meg fogok őrülni. nem lehet másképp.
minden kedden azt érzem, késleltetni kell.
még ne, most még ne. hadd legyek kicsit szép,
kicsit okos, kicsit szerelmes.
várjatok, bolondjaim, folyjon szátokból a nyál.
tompaság, világcsömör, időt.


szerda

(gázolás)

lassú város, mégis elgázol,
turisták törlik meg kávés szájukat.

idegen város,
mintha sokszor jártam volna itt. ócska flash,
negyvenezer éves vágyak, utcazaj.

már nem idegen, mégis továbbáll,
ebben nincs gyorsaság, lassúság,
ezt minden(ki) ugyanúgy. gázol, és lép.
ha nem figyelsz (elhull belőled valami fontos.
fogja magát, kifordul, aztán kicsit be.)

 

csütörtök

(hullazsák)

 

mi van messze, és mi közel?
itt van-e az, ami, és ott van-e, máshol az, ami nincs itt?
mit kell tenni, hogy valami közös legyen?
ne csak az enyém és csak a másé.

kicsi tokokban, a testemben van minden eddigi napom.
néha kifakad, mint egy pattanás, szétkenem a tükörben,
és undorodom.

színtelen hullazsákba folyik el a tavasz,
nem születik újra, aki elment.
csak várjuk az angyalokat, a kísérteteket,
nagy fekete óvszer az éjjel, mégis minden
kiömlik az álom nagy vesszőiből a tejút nagy méheibe.
így váltakoznak az éjszakák, meddő, termékeny vágyainkkal.
mégis minden mozdulatlan.

(kicsi molylepkék a lelkek, a falakból ereszkednek,
a bútorokba, a ruhákba bújnak,
és nem akarnak soha semmi újat.)

valamiben hinni kell. szól, öreg harang.
(a napi hazugságainkat hagyd nekünk meg, gongja)
és összekulcsolom kezem, és hajnalban engedem,
hogy bevegye gyógyszereit a haláltól rettegő test.


péntek

(eszközök)

 

nem vagy itt. hogy is kerülnél ide.
ezt mindig csak én akarom.
neked a pillanat kell,
valami érzés, nem a teljes ember.
eszközök vagyunk, csengetünk, kopogtatunk.
enni kapunk, inni, vetjük az ágyat, sokat beszélünk,
és jól vagyunk, ha vagy.


szombat

(őszi sláger)

 

arcodon sárga matricák, kicsi tisztásba ragadt szemtájék.
a szád körül a csokimáz fekete firka, kimegy a vonalból,
és észre sem veszed.  hogy tudsz ilyen gyerek lenni,
és egyszerre ilyen öreg.

disc jockey pultján az idő, felteszi korongjára a bakelittájat,
alt, meg basszus, kikevert színek, összezavar ez az ősz,
hová foroghat? eddig romlást hozott csak.
megáll, karcol, csúszik, kattog, recseg,
a van egy  pillanat alatt volt lesz.
mit is vár az ember, nagy bála szívébe mindenféle
érzést besöpör a szeptemberi szél. sárga matrica,
ragadt szemtájék. tekerd meg a volumét (és táncolj.)

/jaj, de ki hiszi el neked? hogy te vagy az (igazi)?
és én kinek higgyem el?/


vasárnap

(megálló)

 

és most ebben minden igaz lesz,
mert kell egy nap, amit őszintén lehet.

mert minden csalfaság az utolsó
napon megpihen, és csak úgy felszáll
egy állomáson, megállóhelyen,
a fővárosban átszáll, utazik tovább
míg meg nem áll, ahol ő akar.

-

/és (így) lesz hétfő (semmi se), kedd (bolondok)
szerda (gázolás), csütörtök (hullazsák)
péntek (eszközök), szombat (őszi sláger)
vasárnap (megálló)./

 

Megjelent a Bárka 2018/2-es számában.


Főoldal

2018. május 18.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA