Versek
Pál Dániel Levente
szójégvirágok
a buszmegálló
szikrázó mocsár
hálót sző köré
a pirkadat
elillan hold
csillag halál
hogy kidugom
megfagy a nyelv
hegyéről álmosan
morzsolgatod
az így kimondhatatlan
szójégvirágokat
könnygyöngyszemek
mínusz húsz fokban
koppan a könnyed
a konyhakövön
elpattan a húr
szétgurulnak
a gyöngyszemek
mintha disznók elé szórnád
úgy potyog szemedből
a vállalt áldozat
és ahogy ott állsz
az egész közepén
csak az jut eszembe
hogy mászhatok be
a szekrények alá
takaríthatom össze
megint és megint (és megint)
mind a szétszaladt
és szótalan bánatod
(gyöngyben úszik szemed
fénye körül
bogarak rajzanak)
és arra is gondolok
hogy ha ennyiszer kell
hogy seperjek utánad
mi lehet te úristen
a szőnyeg alatt
Megjelent a Bárka 2018/2-es számában.
2018. május 07.
