Versek

 

 Skobr__k_M__t__2.jpg

 

Skobrák Máté

 

Csak mondatok*

 

„A világ egy kopott szekér,
Haladna, de nem messze ér…”

Arany János

 

Igen jó volna tudni mindent,
mindent, amit csak tudhat ész.
A kulcs ugyan még készülőben,
de a világ már kulcsrakész.

A gondolat szülőhazája:
egyedülálló épület;
egyéb híján ütött magára,
magán kívül vak és süket.

Magamat látva, nézve téged,
még célja sincs és oktalan;
minden válasz kérdésbe téved –
na, mondd ki már, dadogd, ha van!...

Léptékenként egy új igazság
megérett már és elrohadt;
miénk csak egy kisujjnyi nagyság:
elég saját, hogy elfogadd.

Csak menni kell és esni-kelni –
e bús ritmusból származunk;
épphogy lecsúszni, elsietni.
Amíg kitart spirálkarunk,

szabadságunkban áll akarni
megtenni azt, mit tenni kell;
saját fejünk után haladni,
s beérni végleg ennyivel.

Önnön-magunktól értetődni,
megállapodni legbelül;
jól járni végül és bedőlni –
komor titok, mi felderül.

A névtelent ha így becézem,
kifejezetten jól vagyok.
Magára ránthat minden érvet,
a világ is csak mondatok.

 

*Az Arany János Emlékév alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum által meghirdetett „Egyszóval… a költészet” pályázat Líra és kisepikai művek kategóriájának 1. helyezett alkotása.

 

bújócska

 

aki keres az mindig megtalál
mert te ezredszer is
ugyanoda

vagyis te nem mindig
ugyanoda de ugyanoda
valaki mindig

a kérdés tehát csak az
hogy mikor nyer a hunyó

ami éppen elég izgalom
csak egy kevéssel kevesebb
mintha nem volna játék

tehát te ezredszer is
megvagy
megvagy és nevetsz

nevetsz mert egyre biztosabb
hogy elrejtőzni el lehet
de megkerülni muszáj

 

 

minek néz

nem néz ennek annak
a fiú látva lát
tudja nem tanulta
a lélek számtanát
mindenkit úgy szeret
ahogy lehet
szelíden körbetekint
nem hagyva holtteret
mint aki túl van mindenen
s mindennek még előtte
mintha két szemében
örökélet érlelődne

 

 

koronazene

 

a nyomorúság mindenhol
ugyanaz
de nincs

két egyforma könyörgés

emlékezz az ember végül
földet ér
de ne félj

könnyű lesz a bocsánat

ahogyan az erdőn
szél zenél
a kegyelem

olyasmi lehet
mint csupasz
faágak összekoccanása

 

Megjelent a Bárka 2018/1-es számában.


Főoldal

2018. február 20.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA