Skobrák Máté
Csak mondatok*
„A világ egy kopott szekér,
Haladna, de nem messze ér…”
Arany János
Igen jó volna tudni mindent,
mindent, amit csak tudhat ész.
A kulcs ugyan még készülőben,
de a világ már kulcsrakész.
A gondolat szülőhazája:
egyedülálló épület;
egyéb híján ütött magára,
magán kívül vak és süket.
Magamat látva, nézve téged,
még célja sincs és oktalan;
minden válasz kérdésbe téved –
na, mondd ki már, dadogd, ha van!...
Léptékenként egy új igazság
megérett már és elrohadt;
miénk csak egy kisujjnyi nagyság:
elég saját, hogy elfogadd.
Csak menni kell és esni-kelni –
e bús ritmusból származunk;
épphogy lecsúszni, elsietni.
Amíg kitart spirálkarunk,
szabadságunkban áll akarni
megtenni azt, mit tenni kell;
saját fejünk után haladni,
s beérni végleg ennyivel.
Önnön-magunktól értetődni,
megállapodni legbelül;
jól járni végül és bedőlni –
komor titok, mi felderül.
A névtelent ha így becézem,
kifejezetten jól vagyok.
Magára ránthat minden érvet,
a világ is csak mondatok.
*Az Arany János Emlékév alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum által meghirdetett „Egyszóval… a költészet” pályázat Líra és kisepikai művek kategóriájának 1. helyezett alkotása.
bújócska
aki keres az mindig megtalál
mert te ezredszer is
ugyanoda
vagyis te nem mindig
ugyanoda de ugyanoda
valaki mindig
a kérdés tehát csak az
hogy mikor nyer a hunyó
ami éppen elég izgalom
csak egy kevéssel kevesebb
mintha nem volna játék
tehát te ezredszer is
megvagy
megvagy és nevetsz
nevetsz mert egyre biztosabb
hogy elrejtőzni el lehet
de megkerülni muszáj
minek néz
nem néz ennek annak
a fiú látva lát
tudja nem tanulta
a lélek számtanát
mindenkit úgy szeret
ahogy lehet
szelíden körbetekint
nem hagyva holtteret
mint aki túl van mindenen
s mindennek még előtte
mintha két szemében
örökélet érlelődne
koronazene
a nyomorúság mindenhol
ugyanaz
de nincs
két egyforma könyörgés
emlékezz az ember végül
földet ér
de ne félj
könnyű lesz a bocsánat
ahogyan az erdőn
szél zenél
a kegyelem
olyasmi lehet
mint csupasz
faágak összekoccanása
Megjelent a Bárka 2018/1-es számában.
