Nógrádi Gábor
Kínai versek
Otthon 1
Most messze van Peking,
a császár udvara.
Félve, esőben ázva
vándoroltam haza.
Most messze van Peking,
messze a díj, siker.
De közel vagyok magamhoz,
s ahhoz, mi élni kell.
Most messze van Peking;
akár többé ne lássam!
Hajlongjon más mosollyal
a császár udvarában!
Otthon 2
Császárnő voltam otthon,
apámnak kis rigója,
anyámnak hallgatója,
de nem vagyok már senki,
hogy megkapott a császár.
Gyermek 1
Falovacskával játszik,
és vágtat órahosszat.
Bár soha ne nyargalna
majd vészesebb csatákba!
Inkább vénecskén halna.
Inkább fájjon a háta.
Gyermek 2
Cseresznyefa virága,
gügyögő kicsi gyermek
ropogós szép gyümölcsök
ágaimon teremnek.
Fagyban, viharban állok,
nap éget, féreg enne,
kínlódom érte holtig,
s nem enyém a cseresznye.
Egy marék
Az asszony vágya: egy marék rizs reggel,
egy marék délben és marékkal este.
Nem is magának, nem is az urának,
csak a kisfiának, csak a kislányának.
Reá gondolok csirkét eszegetve.
Nyomor
Szegényen élnek, s nem a pénz hiányzik.
Enniük sincs mit, s nem a pénz hiányzik.
Putrikban laknak, s nem a pénz hiányzik.
Az egészség az asszony minden vágya,
s a párja.
Megjelent a Bárka 2017/6-os számában.
