Versek

 

 balinttamas_meret.jpg

 

Bálint Tamás

 

Szennyes

 – részlet –

 

II. fejezet

 

          Cseppeket és vérfoltokat, éber révedezésben
          töltött évszakokat vonszolt a folyó az idővel.

 

Szűnni nem képes a sok csapadék, bőlére eresztve
ömlik az égből, lent a pataknak a kertek alatt a
csúszós és meredek mart áll még ellen, ameddig
bírja. E véges rabságban kanyarogva a sárlé
is zabolátlanul egyre csak hömpölyög, és az alig száz
háznyi szakaszról hordja az összeszedett-lovasított
holmikat, a szemetet. Nincsen közvetlenül a vész
útvonalán a falucska és a századnyi kis hajlék
nagyrészt lakva van - mit a hasonszőrű helyek egyre
apróbb hányada élt meg, szellemfalvakat, egykor
szebb korokat látott, letarolt térségeket inkább
hátrahagy a história. Míg ehelyütt ugyanakkor
- pont az egyetlen mellékutca utolsoelőtti
házáról lévén szó, zöld udvarral és néhány
fával - lassan még bővülni is készül a létszám.

Tőszomszédaik akkora lázban, akár a két hősünk,
hisz a gyerekzsivaj éppen eléggé hajdani emlék
itt a határban, a vérfrissítés híre is pezsgést
keltett forma az alszegi részeken. Összefogott mind,
ki valamennyire él s mozog, és bizonyos: hazatértük
méltóképp megtisztelnék, ha nem lenne elázva
minden. Ahogy maga már a szülés sem folyna le könnyen,
az anyaföldhöz imígy hasonulva most Ágnes is megszen-
vedte a hétvégét, az idő pedig állt, amig ömlik,
zajlik az élet, az ég és egyéb a körötti burokban.
Hol nehezebben, hol lassabban, mert a világra
nem túl szívesen és nem sietve kivánkozik egy ily
terhes örökséget vagy sorsot felmutató lény.

A Bulcsú nevet adták végül a kiscsemetének
egy rövidebb habozást követően az ősök – anélkül,
hogy az elnevezésnek mélyebb ismeretével
rendelkeztek volna az eredetére vonatko-
zóan, amely későbbi jelentősége hatalmas:
vért kibocsátó lenne a fáma szerinti jelentés.

Még hetekig zuhogott, miután hazatértek a kórház
áporodott levegőjű épületének özönvíz
korabeli falai közül. Otthon az udvaron a sár
ért nyakig, az ajtóig is csak alig, a Misi által
összerakott pallón juthattak el - Ágnes az újszü-
löttel. A kertet, a kis veteményt, a gyümölcsfakadást már
teljesen elverhette a jég, de a napsugaraknak
híján az sem szökken szárba, esetlegesen mi
még zölden ha marad. Csapzott a kutyájuk, az ólból
ki se merészkedik - a szükség megnőtt a reményre,
jóllehet abból mostanság nemigen jut semennyi.

Ámbár mintha egy szikla, szilárd Ágneske, de olybá
tűnik, mégis megtöri szépen lassan a sok szomorúság.

Anno veszélyeztetve volt terhessége alatt is
és nem javították a szülést követő, kiemelten
depresszív érzéseit a zivatarteli szürke
fellegek. Őszintén próbált igyekezni a párja,
küzdvén, hogy állandóan mellette lehessen.

Megkóstolta sokadszor az élet a kettejük álló-
képességét, mégis a hátralevő események
nem várt fordulatokkal emelték nagyra a tétet:
egykettőre felismerték, hogy a kisfiu vére
pontosan úgy folyt, mint a ház melletti megáradt
víztömeg. Orvosaik hemofília-féle gyanúval
kezdtek el vizsgálódni, s amíg igazolni is fogja
a genetikai teszt vagy egyéb analíziseredmény,
hogy épp mennyire ordas farkas néz a szemükbe,
a sztori durva viszontagságokon át visz keresztül.

Messzire látszik, fejletlen Bulcsú, a fejére
és testére tekintve derül ki, mily satnya a gyermek,
pillanatig sem volt kétséges azonban, ezt Ágnes
és Misi nem veszi még tudomásul. Erősek és össze-
tartanak, ámbár nem kezelik könnyen, valahányszor
eddig ilyen helyzetben voltak - rengeteg ékes
példa akadt, melyek egybekovácsolták kötelékük,
szemléltetve, hogyan reagálnak -, senki nem számít
egyre viszont: a diagnózis folyománya alapján
fényre jut, Ágnes és párja között testvéri viszony van.


Megjelent a Bárka 2017/6-os számában.


Főoldal

2018. január 19.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Parancsolatok BékéscsabánÚjabb hat monográfiát jelentetett meg az MMATompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi Társaságnak
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Kiss Georgina verseiOravecz Péter verseiNagy Dániel versei Nagy Zsuka versei
Prózák
Haász János: ÜzenetLőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”Darvasi László: Akik áttáncolják a háborút
Kritikák
Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli naplóNem lehet megúszni!
Esszék, tanulmányok
Újraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásai
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA