Versek

 

 Gyukics_Gabor_meret.jpg

 

Gyukics Gábor

 

háztetőn hajnalban

 

akit rég láttál
arról azt hiheted
megállt vele az idő

pedig festett arca
immár
rücskös fal
foga drótkerítés
csontjai szálkás fémdarabok
erei porló kábelek

látszanak hártya-bőre alatt

szemei vasgolyók
arcának éle zsineg
szája mosolygós rúzscsík

mellkasa bár még emelkedik
ösztönből vesz mély levegőt
mielőtt végleg visszatér
oda ahova
megkeresni őt
gyakran elmegyek

 

 

jelenidő behelyettesítve

 

a múlt            
visszavonuláskor
itt hagy emlékeztetőnek
egy ismeretlen
nyelvet

kicsit kórházszagú
kicsit temető-dohos
az a huzalba tekert hajtincs
melyben
a nyelv-tekercs
miniatűr képletét
feltekerte

ez is olyan
ami tudósokra
nem bízható

inkább azon az mp4-en
ki tudja mit hallgató
kamasz

értelmezheti​

 

Megjelent a Bárka 2017/6-os számában.


Főoldal

2018. január 17.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png