Vörös István
Eurüdiké-szonettek
21
Feltámadó egek és fehér holnapok,
úgy mégis, mi miatt nincs tavasz áprilisban?
A külvilágra nyíló ködös honlapok:
mi távoli jövő volt tegnap, máris itt van.
Máris itt van az elvadult tavasz, a hó,
meg az elmaradt siker szép esélye,
valami titkos változás jól látható,
a történelem felé megindult a vége.
A vég, a vég, a vég legyűri most
a kezdetet, fején tapos;
a végzetet átrendezi.
Nem mérhető egy év neki –
pár szám gurul elő: hatos, hatos,
hatos – s egy címerpajzsra felteszi.
22
Mi mind meglassulunk,
de gyorsulásnak mondjuk,
nem vagyunk a szavunk,
hogy szavak maradhassunk.
Hogy szavak: mondatok
helyett. Mondatok, hogyha
hallgatás kell, titok.
A beszéd alatt összefagyva
hullát találnak.
Kiolvad a múlt század.
S a bűn, a baj potyog, potyog,
ha nem láttál még hamis tudatot,
akkor felénk találhatsz,
s most mind valóban háborog.
23
Az azután van azután,
kik még nem élnek: vannak?
A túlvilági lét során
majd néha összefutnak
a még nem élők és akik
már régen meg is haltak?
Mint öltözőből távozik,
kit éppen vár a színpad,
csak azok nincsenek velük
akik élni rohantak?
A többi arról fecseg épp,
hogy élni rossz, de néha szép,
a színpadról szavalnak.
Hogy itt is, ott is van helyük.
24
Hogy itt is, ott is van helyük
a túlvilági létben.
Bár hófoltos a blézerük,
és a hajuk idétlen,
a rossz hírük időtlen,
s ha egyetértenél velük,
csak rád néznek kimérten:
Beszélsz ugyan, de mégse értem.
Mert mégse érthető a lét
a jól nemlétezőknek.
Nekik az öröklét elég,
soha nem mérgelődnek.
Az élet mérgező nagyon,
s a halandóság oltalom.
25
A halandóság oltalom,
ha halandó vagy, mondhatom
a titkokat, ha jól tudom,
s ha nem vagy az, nem érdekel,
léttel küzdve mit érek el,
nemlétszagú fejem fölé
mit emelek, s hogy az kié,
kié a semmi? Senkié?
Vagy kívül már a birtokon,
a létezés se oltalom?
Nem védhető a túlvilág,
s a többi ritka furcsaság,
hol átvezet nemlét felé
vivő utunk. Mert van tovább.
26
Mert van tovább, mert van idébb.
Mert itt az ott, tudod te
azt, hogy az ok miért, kiért
okozza azt, amit se
megérteni, s nem érteni
se lehet lelkifurdalás
elfojtása nélkül? Megás
a világ éteri
világágyásai között
egy lakható helyet nekünk
ördögnek öltözött
utolsó kételyünk.
Csak hívni nem szabad
magunkból árnyakat.
Megjelent a Bárka 2016/6-os számában.