Csontos János
Cellulóz
Csak a lélek, mi hű marad:
a matéria puszta póz.
Szájöblödben a műanyag,
fogaid közt a cellulóz.
Hírmondó sincs a régi sejtből:
csak az érzés, mi áttelel.
Mint krumpliszsák, az élet eldől –
égi sáfárnak nem felel.
S majd a lélek is szerteszáll:
semmi-gőz lesz a minden-bírás,
hóka visszfény a létezés.
Tengertúl-kápónk terpeszáll,
ám hajtókáján ott az Írás:
ez a bérünk (és nem kevés).
Esztéká
Duzzatag dug-nyirokcsomók
előlegeznek nyaktilót
Lenge lélek bár elragad
benn a szerkezet már rohad
Tavalyelőtti széria
kifutó masinéria
Sorsa az ekrazit s trotil
bontásra érett oldmobil
Túlpartra magam átviszem
garanciális szervizen
Birkózni tusig van birok
csak aztán győzze a nyirok
Húszezer nap
És eljő a nap a húszezredik
és lesz nektár és nassolgatni lótusz
és egy tömb marad habár eltelik
és minden egyéb prémium és bónusz
És eljött a nap a húszezredik
és mondták nevelsz burjánzó halált
és bónusz-élted nasstalan telik
és végtelen nektár-terápiád
Megjelent a Bárka 2017/6-os számában.
