Hegedűs Gyöngyi
képekkel. a kitettségben
arról az egyetlen
képről sosem mondják
majd, hogy hamisítvány. annyira
nem vall rám. tudom is, hogy nem
lesz folytatása. csak egyszer
ébredhet így a test. túljut
a tükröződésen, vízbe mártott
arccal lélegez. éppoly óvatlan
a szavakkal, mint a képekkel. a kitettségben
rejtezik el. talán csak azért keletkezett,
hogy lássák, az apokalipszis
nem álomleírás. a múlthoz kell hit, nem
az eljövendőhöz. s nem azért
felejtem el úgy egyben,
mert felébredek, hanem
mert nálam előbb érkezett.
eredet. fogyatékkal
szelíden szoktattak át, mindig vissza
tették a jobb kézbe a ceruzát.
így kerültem a tükör belsejébe. hogy fordítható
legyen az írás a testre. a tükrök
csak kívülről törhetők be. szelíden
szoktattak át. fekete-fehérek
a színes képek. s miként a falvédő
fonákja elevenek. szelíden
szoktattak át. egymásban
elnyílnak a terek
érintetlen. közel
vagyok, mint a lehelet,
mégsem vesznek észre. szelíden
szoktattak át. mikor álmodom, akkor
vagyok ébren. a valóság
másolat. a kép az eredet. fogyatékkal
él, mint isten az emberrel.
szelíden szoktattak át, hova
tüntették a mozdulat bizalmát?
csak maga felé nyúlok
úgy, mint a pohár után.
mosolya miatt. a súly
sosem képzeltem tömörnek.
talán a szeme miatt.
ugyanakkor üregesnek sem.
talán a mosolya miatt.
a súly becsülhetetlen
hisz nem tudom melyik naprendszerben
keletkezett.
de rögtön éreztem: belsejében
van a kívül.
a mumifikálódott űr.
szüksége van-e aranyborításra, azoknak,
akik sosem undorodnak?
akiknek a másik test nem lehetőség,
hanem felelősség?
a szüntelen üléstől elhízott szobor
belseje tumoros cachexia.
a munkálhatóság kedvéért
semmivel ötvözött
hajlító felszín.
A versek a Bárka 2015/6-os számában jelentkek meg.
