Versek




                                     Oláh András
                          mégis



ajkadon sovány mosoly nyújtózkodik
teavizet forralsz egy főzőfülkében
s nem történik semmi más
csak filterek illata úszik
búvópatakként végig a szobán
s hozzád simul mint sápadt avar
a nedves utcakövekhez

* * *

a felhők nem hazudtak
sem a szélvédőn szétfolyó
szürke permet
sem a sustorgó ablaktörlők
mögött tétován kanyargó út

* * *

kitört kerítéslécek
lebontott templomok mögött
egymásra dobált álmok
kusza halmazában
az olvadó hó alatt
hóvirág illatába mártva
tócsák kocsonyás iszapjában
lépteid mégis ott maradnak






Megjelenik: Bárka 2007/6






Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:

Zalán Tibor versei
Orbán János Dénes prózája
Grecsó Krisztián prózája
Esterházy Péter prózája
Csontos János versei
Végh Attila versei
Tőzsér Árpád versei
Bíró-Balogh Tamás prózája
Vörös István versei


Főlap

2007. november 24.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Tóth Krisztina: BetonútNádasdy Ádám: Na, felnőttekJenei Gyula verseiNagy Koppány Zsolt: Bocsánat, uram
Bíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: RuhatáramTakács Zsuzsa: Telefon, Halál és megdicsőülés, Méltó távozás Kovács Dominik−Kovács Viktor: Csirkevész
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg