Versek
Oláh András
mégis
ajkadon sovány mosoly nyújtózkodik
teavizet forralsz egy főzőfülkében
s nem történik semmi más
csak filterek illata úszik
búvópatakként végig a szobán
s hozzád simul mint sápadt avar
a nedves utcakövekhez
* * *
a felhők nem hazudtak
sem a szélvédőn szétfolyó
szürke permet
sem a sustorgó ablaktörlők
mögött tétován kanyargó út
* * *
kitört kerítéslécek
lebontott templomok mögött
egymásra dobált álmok
kusza halmazában
az olvadó hó alatt
hóvirág illatába mártva
tócsák kocsonyás iszapjában
lépteid mégis ott maradnak
Megjelenik: Bárka 2007/6
Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:
Zalán Tibor versei
Orbán János Dénes prózája
Grecsó Krisztián prózája
Esterházy Péter prózája
Csontos János versei
Végh Attila versei
Tőzsér Árpád versei
Bíró-Balogh Tamás prózája
Vörös István versei
2007. november 24.