Versek
Kenéz Ferenc versei
Gyakorló-minta
Munkások dolgoznak az ablakom alatt,
mintha a csipkefüggöny mintáiba kapaszkodva
lépkednének egyre fennebb a létrán,
ennél egyszerűbbet nem is láthat az ember,
legyen hát akkor az, amit látok,
legyen hát ez a látvány az én első újévi versem,
legyen hát ez a vers az én újévi létrám,
az én kapaszkodó-csipkém,
az én oldó és kötő
gyakorló-mintám.
A gyermekkor árokpartjáról
Ebben a házban lakik
az órákat festő asszony.
Ablakait, falait, átszövik, átütik
az idő kacskaringói, indái, kacsai,
a múlt, jelen, jövendő
kibogozhatatlan szövevénye.
Nem tudjuk kihozni ebből
a világból.
Néha megnyitja előttünk az ég vizeit:
sikongva, csapongva zúdul
a holdfény a lefolyókba.
Olykor madár képében gubbaszt
házának ablakában.
A gyermekkor árokpartjáról
lesem néha.
Aztán messziről
jajkiáltásokat hallani, s az órák
ropogva porrá égnek.
Az élet divatja
Egyesek lámpaboltokat járnak
egész nap hogy megfelelő fényben
lássák az életüket
mások táskaszaküzletekben
kajtatnak nap nap után hogy
fontos dolgaiknak fontos helye legyen
én a hozzám legközelebb eső boltba
ugrom le néha: bekukkintok
az időkereskedőhöz.
Kapcsolódó:
A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:
Tőzsér Árpád versei
Bíró-Balogh Tamás prózája
Vörös István versei
Lackfi János prózája
András Sándor verse
Tóth Krisztina verse
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin versei
Poós Zoltán verse
Nagy Gergely prózája
2007. szeptember 15.
