Versek

 

 

 

 

Bálint Tamás

 

A kárhozat útja

 

a hiuság kétségkívül a kedvenc bűnöm

- egy másik John Milton

 


Prológ

A hitvány emberélet útfelén

a külváros kapujához menet,

felhagyva  az irányt és a reményt,

mély fertőben készültem egy hetet

eltölteni s az alvilág helyett

- ahol a puszta szó úgysem segít -

sorban nyakamba venni bűneit.



I. (Kevélység):

Elsőre Katában merültem el,

a combjai közt, mert nem sikerült

az orráig felérni. Nem emelt

magához akkor sem mikor felült,

s ha hevert is, hiusága került

előtérbe csak, imádva az „Én"-t

engem lenézve tartott szolgaként.



II. (Fösvénység):

Előre és jól kellett Fanninak

fizetni, vissza viszont nem sokat

adott. Akár, mint a tegnapi nap

ha folytatódna: hűvösen fogadt',[1]

s én faltam az apróbb falatokat.

Magát sajnálta tőlem azt hiszem,

így végeztük mindketten éhesen.



III. (Bujaság):

Korábban, ami kimaradni tűnt,

Berta kamatostul megadta azt.

Öröm volt átalélni a rutint,

mellyel dolgozott, imádta amazt,

s a férfiasság - felséges malaszt! -

előtte már-már szinte meghajolt,

de bírni kell, még épp csak szerda volt.



IV. (Irigység):

Negyednap Ildikó került elém,

a legmohóbbnak ismertem meg őt,

mert semmi bók nem volt neki elég,

főleg, ha más is kapott azelőtt

belőlem. Megvonná a levegőt

is tőlem, magam bármiképp töröm,

az összes boldogsága káröröm.



V. (Torkosság):

Az igazán erőltetett menet

mégis csak Tilda volt, amekkora

árnyéka és étvágya rettenet,

világot elnyelő kövér toka,

szörnyű fogságban tartva tompora

alatt féltem először életem

során, pedig nem volt könnyű hetem.



VI. (Harag):

Heléna már, a szikrázó szemű,

ezután nem tudott meghatni sem,

hiába is vetette szét a düh,

majd tette szét és vette tévesen

közönyömet fejére mérgesen,

mi menetrend szerint következett:

magából mind jobban kivetkezett.



VII. (Restség):

Utójátékra Réka állt elő,

vagy csak a lustaság tartotta ott,

levezetésnek épp megfelelő,

más kívánnivalót nem is hagyott,

mint ásító szájú gondolatot:

ölében megnyugodni lelkileg -

a hetedik nap így pihenni meg.



Ajánlás

Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.

(Dante Alighieri)



[1] egyeseknek; másoknak: fogadott

 

 

 

Megjelent a 2010/6-os Bárkában.

 

 


 

2010. december 14.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA