Versek

„Kapaszkodik… Mibe? A futó percekbe… / Mintha a múlt jelen, a jövő múlt lenne.” Bertók László versei a Bárkából. 

„önmagába tárt ablak lettem / a szürkülő délutánban / gerincig kihajtott könyv / teljesre nyitott száj” - Dávid Péter versei a Bárkából. 

„Bár nála kevesebb, / a boldogság megelégszik a képzelettel, / nem csúszik be az ágy mögé, / dúdol, nem énekel, / az ébredést az álom tövében várja.” Bánkövi Dorottya verseia Bárkából. 

„és hirtelen összeáll a rend: / a nincsből cserje sarjad, / a kincsből semmi nem marad, / a lesz visszanéz, mielőtt elszalad.” - Filip Tamás versei. 

„Hajcsat, kösöntyű. Két évszázad, / és vagyont ér liciten, rablók kezén. / Keresztet írnak mélyzöld cipruságak, / kriptát röntgenez a gázlámpafény.” Both Balázs versei a Bárkából. 

„a negyedik most van: fuldokló tenger / telenyomva zajjal olajjal műanyaggal / az ötödik lesz az állatok vége / hatodik: háború / hetedik: járvány / nyolcadik káosz” - Szabó T. Anna versei a...

„Hátbalőtt ember emlékműve vagyok én is, / Ez pedig olcsó, élhető kocsma kandallóval” - Szálinger Balázs verse a Bárkából. 

„Mire a vén halász pipájából felszállnak a parázscsillagok, / nyugtalan kapkodásommal / meghántom magam.” Koman Zsombor versei a Bárkából.

„hűs lankákon karcsú karóra tűzve / sorakoznak szőke szénaboglyák, / a kontyukat az elfutó egekkel / fehér fátyolfelhők körbelobogják” - Eszteró István versei a Bárkából. 

„Életkép faluról: sietős Misikének a kocsma / pultja felé kies útja a kertek alatt, eredőjét / minden bűnöknek nyelvére kiontani készül.” Részlet Bálint Tamás kiseposzából, a Szennyesből.