Versek

„gyűlnek a traumák (trauma lenni, bár / irgalmatlanul gazdag), kissé melegebb / fürdővíz, nem a követelt pillanatban / kapta a kaját, s mert még időtlen, ha nincs / társasága, a magány,...

„nem lakhatsz jól sosem, szüntelen engem kell enned. / most pedig dühöngsz, gyűlölsz és átkozol, maradtam, / hűvös, mint a hajnal, te pedig folyton változol.” Kürti László versei az új Bárka...

„De ha fent vagy, és angyalaid ördögnek / neveznek, mert világuk alól jöttél, tépd / le a szárnyukat. Ismerjék meg a zuhanást.” Demeter Arnold versei a legfrissebb Bárkából.

„Nem fogsz rettegni a büntetéstől, egy piszlicsáré kihágástól, / mintha ötéves lennél, rogynál térdre, szétszórt kukoricára. / Füleid készenlétben, a fejmosás másodpercek kérdése.” Ozsváth Zsuzsa...

„És mikor majd / leszáll a bukaresti vonatról, / érzi meg, érti meg, / megtudja!: / az érkezés mindig / egy túlgondolt / otthon.” Karkó Ádám verse. 

„Arca friss haván / barackvirág a mosoly. / Szíve: tömegsír.” Both Balázs versei a Bárkából. 

„mintha a kéreg alatt izzadnának a fák / a zöld levelek a rügy körül úgy ütődnek / össze mint egy csöndes miatyánkban / az alany és az állítmány / de nincsen meg a mi országunk / ez egy idegen...

„Minden mozdulatod trauma. Hiába gyakorlok / titokban hajnalonta, így is jó pár aszfaltrepedésen / keresztültollak. Nélküled kevés vagyok ahhoz, / hogy túléljem halálod.” Papp Attila verse. 

„A szemedbe nézek, mintha a Napba, / vak vagyok, mégis boldog, / értelmed fénye melenget, / Oidipuszként bolyongok.” Mogyorósi László versei a Bárkából. 

„Nem azt élem, ami történik, / amit átéltem ‒ az történik. / Ha a költő elhagyná önmagát, / sohasem érne fel az égig.” Banner Zoltán versei a legfrissebb Bárka elejéről.