Zólya Andrea Csilla
Üveghegyeken innen és túl…
Gyakran hallani nehéz helyzetekben és kényes témák kapcsán a kérdést, hogy „hogyan mondjuk ezt el a gyereknek...?” E kérdéssel megy szembe, ezt fordítja meg Artur Gebka és Agata Dudek könyve, a 2023-as Lengyelországi Év Gyermekkönyve díjat elnyert Apa üvege képeskönyv. Kötetükben nem az a kérdés, hogy hogyan mondható el a gyerekeknek a rossz hír, hanem az, hogy a gyerekek hogyan mesélik el annak a megtapasztalását, és hogyan mondják el kétségeiket, gondolataikat. Az Apa üvege egy Emil nevű kisfiú szemszögén keresztül meséli el a családja történetét: azt, hogy az édesapja hogyan került az alkoholizmus csapdájába, és hogyan küzd meg ezzel, ami az egész családot, Emilt és az édesanyját is próbatételek sora elé állítja.
Roppant fontos és nehéz társadalmi kérdéssel szembesít: Lengyelországban – Magyarországhoz hasonlóan – kiemelten nagy a népesség alkoholfogyasztása. A felmérések szerint minden tizedik felnőtt férfi nehézségekkel küzd, de a nők érintettsége is aggasztóan magas. E probléma súlyát növeli az is, hogy sokan vannak, akik nincsenek diagnosztizálva, ők ellátáshoz sem jutnak. Természetesen az alkoholfüggőség nem csak az egyes érintett emberek életét nehezíti meg, hanem a hozzátartozóik mindennapjait is.
A képeskönyv végtelen érzékenységgel, őszinteséggel és megértéssel beszél mindezekről. A narrátor Emil perspektíváját előtérbe helyezve a gyermeki egyenesség és lényeglátás jegyében meséli el az édesapa alkoholproblémájával szembesülő család történetét. Nincsenek tabuk és köntörfalazás, helyette egy erőteljesen őszinte és hiteles narrációval szembesülünk, amelyben minden apró jel és jelenet fontos jelentéssel bír.
Itt az alkohol elsődlegesen a zöld üveg metaforáján keresztül van jelen, de fokozatosan kiterjed a zöld szín használata. A borítón egy fehér üveg formájú ablak vagy akár ajtó látható, amin át szembe néz velünk egy kisfiú és két cica. A zöld szín a könyv borítóján és a történet kezdetén csak egy a többi másodlagos szín között, vagyis a barna, a lila és narancssárga mellett. A zöld üveg megjelenésével és általa az alkohol térnyerésével vizuálisan is felborul az egyensúly, mindent beterít a fekete-fehér mellett a zöld, átvéve a többi szín helyét. Ha a zöld színszimbolikáját és eredeti jelentésrétegeit nézzük, az a kiegyensúlyozottságot, nyugalmat és a harmóniát jelképezi. Az Apa üvegében viszont ahogy mindent átitat és beterít, mindezeknek az ellenkezőjét jeleníti meg: a felbomlott egyensúlyt, a káoszt, a szorongást, a fájdalmat, a bizonytalanságot, a csalódottságot, a magányt, ami egyre inkább bekebelezi és átveszi a korábbi összhang helyét. Miután a történetben újra megteremtődik az egyensúly, az utolsó oldalpáron ismét megjelenik a többi szín: tükrözik vizuálisan is a gyógyulást, az újra meglelt harmóniát és a teljességet.
Egy átlagos mai család életébe pillanthatunk be. Látjuk a hétköznapjaik meghatározó pillanatait, a szülők reggeli rohanását, a hazatérés utáni közös játékot, a szeretetteljes együttléteket, s felejthetetlen jelenetként apa és anya táncát. Megrendítő, ahogy ez az idill fokozatosan átalakul. Végigkövetjük, ahogy bekerül a család otthonába az alkoholt megtestesítő zöld üveg, és túlnövi a család és az otthon terét. De azt is látjuk, hogy hogyan változik meg Emil apukája, hogyan veszíti el önmagát, s válik a kisfia és a felesége számára is elérhetetlenné. Mindeközben látjuk, hogy miként tapasztalja és ismeri meg Emil a saját és az édesanyja aggódását, a félelmet, az idegenség érzését, az eltávolodást és a veszteséget, a kiüresedést, a kétségbeesést, a szégyent, amit egy idő után már nem csak az apa érez, hanem ők is az édesanyjával.
E képeskönyvben rendkívül fontos, hogy az alkoholizmus a maga sokrétegűségében jelenik meg. Nemcsak azért válhat kiváló segítőkönyvvé gyerekek, felnőttek és a családok számára, mert mintát mutat a gyógyulás egyik lehetséges útvonalának bemutatásával, hanem mert mélységes empátiával jeleníti meg az érintettség összetettségét és sokrétegűségét. Egyformán ad teret és hangot e családtörténet valamennyi szereplőjének. Az érzéseik, félelmeik, vágyaik, fájdalmaik és örömeik megjelenítése közben ráláthatunk az alkoholizmus mint társadalmi, illetve személyes probléma és válsághelyzet gyökereire, kibontakozására és a segítség felszabadító, életmentő szerepére. A képeskönyv műfaja is ezt a sokoldalúságot jeleníti meg: a rövid szöveges oldalpárokat követik az illusztrációkkal telített oldalak, ezek a vizuális történetmesélés sokrétegűségén keresztül teszik teljessé a történetet. A kép és a szöveg közötti átjárást a zöld szín teremti meg, ahogy először csak apró foltok és pacák jelennek meg a szöveg terében, majd egyre inkább áthömpölyög, és teljesen átitatja, befedi nemcsak a történet képkockáit, hanem velük párhuzamosan a szöveges oldalpárokat is. A zöld szín elterjedése és áthullámzása a könyvön helyenként összefüggést mutat a tárgyak és az ember-alakok elnyúlt, eltorzult, máshol már-már aránytalanul felnagyított alakjaival. Ezek megkérdőjelezhetetlenül a különféle érzetek torzulását, a figyelem, az értékrendek és az érzelmek változását mutatják: azt, hogy a hangsúlyok hogyan változnak és tolódnak el valamilyen irányba, hogy milyen mozzanatokon keresztül és mozzanatokban lesz valami/valaki fontossá vagy jelentéktelenné.
A huszonhat számozott fejezetben a zöld üveg, mint egy egyre magabiztosabbá váló személy jelenik meg, aki egyre nagyobb figyelmet, időt és teret követel magának. De nemcsak az apától, hanem a kisfiútól is, aki egy teljesen átlagos napon az egyik bútor alá gurult játékának keresése közben veszi észre. Emilt már az első pillanattól fogva aggasztja, sőt, egyre erősebben zavarja a zöld színű üvegnek, mint betolakodónak a kéretlen jelenléte, ami kétségtelenül az egész család, sőt a szomszédok életét is felforgatja. Az édesanya eleinte türelmes, igyekszik elhessegetni az aggályait és a félelmeit az idegen betolakodóval szemben. Úgy tesz, mintha az nem létezne. De hiába próbálja kikapcsolni a látását, mint az érzékelésének egyik legfontosabb eszközét, aközben a többi érzékszerve kikerülhetetlenül szembesíti azzal, hogy kénytelen számolni az otthonukban levő üveggel és annak az életüket már meghatározó szerepével. Először az üveg savanyú, fojtogató szagát érzékelik, ahogy beteríti a teret, és beleivódik mindenbe: „beszivárgott a bútorokba és a függönyökbe, és minél inkább beszivárgott, annál idegenebbé váltak a bútorok. Mintha nem is az övék lettek volna” – az elidegenedés megtapasztalásának hiteles ábrázolása ez. Láthatjuk, ahogy fokozatosan minden és mindenki idegenné lesz a számukra, s a saját otthonukban már ők maguk is idegenekké válnak.
Ez az egyik legnehezebb, hogy meg tudjuk-e időben ragadni magát a változást és az átváltozást. Felismerjük-e és mikor azt a pillanatot, amikortól elkezdődik egy másik minőség. A klasszikus átváltozástörténetekhez hasonlóan itt is fontos kérdés, hogy megállítható-e, visszafordítható-e a változás? Az Apa üvege remekül ábrázolja a fokozatokat, hogy hogyan hatalmasodik el a család életében az alkohol, és kerül az egész család veszélybe. Emil számára az átváltozás a savanyú szagú zöld üveg felfedezésével kezdődik el, az édesanya számára akkor, amikor felismeri, hogy az üveg mérete túlnő mindenkin, és apa már nem velük nevet, hanem az üvegnek. Az apa számára a szembesülés akkor kezdődik, amikor már mélyre kerül – a könyv által használt metaforikus kép szerint a zöld üveg aljára –, ahol teljesen magára marad, csak a nyirkos sötétség és a félelem veszi körül.
Artur Gebka és Agata Dudek könyve tükröt tart. Egyrészt rávilágít arra, hogy vannak helyzetek, amikor kikerülhetetlen segítséget kérni, és másrészt pedig arra figyelmeztet, hogy milyen fontos figyelünk egymásra, és sokszor életet menthetünk, ha segítünk. E könyvben Ula nénitől, a szomszédtól érkezik a segítség, aki nem szánalommal, megvetéssel vagy sajnálkozással tekint a családra, hanem együttérzéssel és megértéssel áll melléjük, s irányítja őket a megfelelő szakemberhez. A kötet remekül példázza, milyen fontos, hogy lehessen és merjünk kérdezni és beszélni az érzékeny kérdésekről, a nehézségekről. Az apa gyógyulásának csúcspontja az, amikor már ki tudja mondani az addig magába fojtott és elnyomott fájdalmait és érzéseit, igazából ekkor néz szembe a nehézségeivel. Az apa esetében is a kimondás enged szabad utat az előtörő érzelmeknek és fájdalmaknak. Egyúttal a könyv csúcspontját adja a jelenet, amikor e szembesüléskor az apa könnyei megerednek, mert a könnyek áradata nemcsak átmossa az apa testét és a lelkét, hanem fel is emeli őt a mélyből.
Artur Gebka: Apa üvege. ill. Agata Dudek, Pagony Kiadó, Budapest, 2025, 64 oldal, 3990 Ft
