Képzőművészet

 

 image010.jpeg

 

Megyeri-Horváth Gábor

 

Fodor Barbara Az erkélykorláton túl

című kiállítása elé

 

Kedves Hölgyek és Urak, Tisztelt Egybegyűltek!

Köszöntöm Önöket Fodor Barbara kiállításán maszkban, maszk nélkül, mindenesetre nagy szeretettel! Előre is kérem a másfél méter távolságot, kivéve a művekkel szemben, mert azok igényelni fogják testi, lelki közelségüket.

Nagy öröm számomra, hogy immáron második alkalommal nyithatom meg Fodor Barbara kiállítását. Az elsőt 2020 júliusában Szegeden, a Somogyi Könyvtárban volt szerencsém felvezetni, ami igen sikeres kiállítás volt, illetve most itt, Békéscsabán, a Csabagyöngye Kulturális Központban. A két éve Szegeden kiállított anyag most Békéscsabán is látható kiegészítve az újabb képekkel.

Mielőtt belemerülnénk a kiállítás anyagában, el kell mondanom Önöknek, hogy büszkeséggel tölt el az a tény, hogy a Békéscsabáról induló Fodor Barbara immár a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán a képalkotás alapszak végzős hallgatója. 2021-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia SZAB Tudományos első díját művészetek kategóriában. Barbara fiatal kora ellenére máris ismert, tehetséges, karakán művésznő. Nemcsak képeket alkot, de verseket is ír, amiket publikálnak korunk értelmiségi platformjain, lásd egyebek mellett a Kalligram és a Híd folyóiratokat, az Új bekezdést vagy az Alföld lapszámait. 2019-ben jelent meg első könyve, prof. dr. Szabó Tibor egyetemi tanárral közösen, Sors-cserepek címmel, de a 2021-es Szegedi Horizont antológiába is beválogatták verseit. A Törzsasztal Műhely elnevezésű csoportosulás tagja, több Szeged városához kötődő művészeti kiállítás, program valósult meg Barbara szervezésében. Szegedtől Le Havre-ig számos kiállításon mutatta be műveit. Most hazatért Békéscsabára, ahonnan indult, hogy megmutassa magát az itthoni nagyérdeműnek.

image0.jpegMint már említettem, büszke vagyok rá, hiszen a tanítványom volt. Gimnazistaként különórákon sajátította el a szakma alapjait. Emlékszem a 14–15 éves Barbarára, aki komoly volt és zárkózott, aki rejtegette kincseit. Mégis határozott, koncentrált rajzaival, mély verseivel meghazudtolta korosztályát. Aurája ab ovo jelenség volt már diákként is, mostanra pedig felnőtt hölggyé érett. Aktívan dolgozik, fest, alkot, gyarapít, verseket ír...

Drámai és energikus világa magával ragadja a nézőt. Jó érzés azonosulni munkái katartikus, elementáris erejével; ahogy az élethez való hozzáállását mutatják következő sorai: „Egyik fő hajtóerőm a szűnni nem akaró, magamat másokkal megértetni vágyásom (…) elapadhatatlan bennem a cselekedni, alkotni, kifejezésre vágyás.” Jó olvasni ezeket a sorokat, érezni a lelkesedést és az önzetlen naivitást. Jó elhinni neki az emberekben való hitet, a lélek utáni vágyat, a kapuk feszegetését. Művei őszinte vallomások, melyek zavarba ejtők is egyben.

Fodor Barbara képeinek mondanivalóját egészen messziről vagy inkább a lehető legközelebbről indította. Amplifikáció sorozatával Jungot idézte meg. Jung, mint tudjuk, az álmokat is vizsgálta és összehasonlította azt az emberiség ősi hagyományaival. Amíg a személyes asszociációkat az álomhoz csatolták korábban (Freud), addig Jung az amplifikáció (kiszélesítés, kibővítés) segítségével egyfajta kollektív tudattalanból, az emberiség egyetemes képzetéből és szimbólumaiból merített. Feltételezte, hogy mindannyian a földön egy ősi archetípusból táplálkozunk, tagjai vagyunk egy nagy családnak és a művészetek erejével tudhatunk újra eljutni a nagy közös csodához.

Jó, hogy Barbara felveti a kérdést: Mi a személyiség, mi a kollektív? Boncolgatja e fontos kérdések mellett az érzékelés határait is. Lelkes fiatalként így kiállt fel: „Szeretünk és gyűlölünk, simogatunk és harapunk”. Öröm olvasni, látni, hogy ilyen emberi emóciók működnek még a világban… távol kell legyen még a világvége, ha ilyen hőfokon izzik még az érzelem...

Fodor Barbarára nyilván hatottak a nagy expresszionisták, szürrealisták, többek között Schiele,image4.jpeg Miró, Ernst, Klee, Pollock, Duchamp, Francis Bacon művészete, de nyitott napjaink Instagram művészeire is, Marina Gonzalez Eme és Karolina Koryl rajzai inspirálják. Barbarát érdekli a kép és a szöveg viszonyvilága, illetve inkább a kapcsolat hiánya. Kép és szöveg tömkelegében élünk, sokszor nem tudjuk, mi az igazi, mi a manipulált. Ezért is izgalmas Fodor Barbara művészete, mert tudatosan használja a véletlen fogalmát, mindemellett jellegzetes képi rendszert teremt.

A képeken eldobott könyvek lapjai ölelkeznek a tussal, a filccel, a temperával. A gesztus átkarolja a realitást vagy fordítva? A racionalizmus kapaszkodik az önfeledt spirituális erővonalakba? Nagyra becsülöm Fodor Barbara ingázását a mély és magas között, mert önmaga tükrét adja. Energikus művészete inspiráló, hisz vörösben és feketében lát, mint Stendhal. Őszintén ajánlom a jelenlévők figyelmébe a tüzet a képeken, ami nem füstöl, de ég és lángol, egyben meleget ad a szellemnek. A kiállítás címe, Az erkélykorláton túl arra utal, hogy a valódi fejlődési lehetőség abban rejlik, ha időről időre túl tudunk lépni saját korlátjainkon és létre tudunk hozni valami újat, újszerűt vagy akár csúnyán őszintét, megkapóan szépet, de ami a legfontosabb: emberit és igazit.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet és kérném Önöket, hogy merjenek a képek elé állni egészen közel maszkban, vagy maszk nélkül, mindenesetre szívüket kitárva! Szívják magukba a művek egészséges erejét és engedjenek a megkomponált szabad asszociációknak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barbara, ezennel a kiállítást megnyitom!

 

A kiállítás megnyitóján elhangzott irodalmi művek:

Veszprémi Szilveszter: Térkép
Borbíró Bíborka: Kitörni a bőr alól
Ferencz Hedvig: Belülről szorítani
Fodor Barbara: Aknák

Fotók:

Fodor Barbara (fotó: Schneider Botond)
Enteriőrfotó a kiállításban (fotó: Petri L. Lackás)
Fodor Barbara munkája a CSAKK kiállításán (fotó: Puskás János)


Főoldal

2022. február 21.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Kas Kriszta novelláiHazai András novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Kovács István verseiKopriva Nikolett verseiSzélyes-Pál Dániel verseiFecske Csaba versei
Abafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életekKürti László: Özvegyi fátyol
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png