Képzőművészet

 

 IMG_4108.JPG

 

Cs.Tóth János

 

A Tranoscius csodája

Reformáció 500 – Várkonyi 70

 

Nosztalgia? Groteszk irónia? Krúdys álmok? Mindhárom kérdésre igen lehet a válasz Várkonyi János alkotásait szemlélve. A hetvenéves művész olyan motívumokat, formai elemeket használ, amelyek meghatározzák stílusát, már-már saját védjegyei. A szürreális figurativitás, a komponálás sűrű rálátásos alkalmazása, a grafikai megoldások olajképeken történő megjelenése, ismerős hatás, hangulat művein. A hét évtized során feltűntek személyek, tárgyak, gondolatok, amelyek az utat szegélyezték. Mindezek szinte áhítatos tisztelete rajzolódik ki, amikor a kiállító életművét birtokba vesszük. Egy jóakaratú ember és egy etikus festői jellem húzódik meg a munkásság mögött. Amikor végigjárjuk a kiállítást – s minden látogató kiválasztja a magának legkedvesebbet, a számára éppen legfontosabb mondanivalót hordozó képet – meggyőződhetünk minderről a békéscsabai Munkácsy Múzeum nagytermében rendezett tárlaton.

Nem összegző tárlatról van szó, hanem zömében az utóbbi időszak olajképeit és kvalitásos pasztelljeit (remek a Csodagyerek és Az udvari bolond) láthatjuk a szemnek tetsző, nyugalmas rendezésben. Fontos megemlíteni Gyarmati Gabriella koordinátori tevékenységét, azért az inspirációért is, amivel hét nagyméretű táblakép megfestésére ösztönözte Várkonyi Jánost. Érezhetően nagy kedvvel alkotta ezeket a pannónak is mondható műveket, amelyeken gyermekkorát ábrázolta. Olyan életképeket idéz meg, amelyek egykori csabai történések és a kiállító boldog gyermekkorának máig felejthetetlen élményei. Ezek a kiállító lélekszigetén megmaradt nyomok, sokszor ma is építőkövei munkásságának. Weöres Sándor írja naplójegyzetében: „a gyerekek tíz-tizenkét éves korukig mindannyian költők, még ha tán nem is írnak is egy sort sem: életismeretük még hézagos, ezért a fantázia szabad kapcsolataival pótolják az ismeret hézagait”. Nos, Várkonyi János képein a szabad asszociációk szertelensége, a játékos szabadság megmaradt, de mindent alárendel a mondanivalónak.

Munkamódszerét az alaposság jellemzi, amit középiskolás korában Mokos József szakkörében tanult, mint sok – később szintén festőművésszé avanzsált – társa, akik „addig rajzoljad a kockát, míg meg nem mozdul” szellemben követték a korszakos csabai művésztanárt. A szegedi tanárképző főiskolán kiváló mesterek pallérozták tovább tehetségét: a szintén csabai származású Cs.Pataj Mihály valamint Fischer Ernő és Winkler László. Közel négy évtizede rangos szakmai szervezetek tagja: 1982 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1991-től pedig alapítóként a Békéstáji Művészeti Társaságnak.

A hazai egyéni tárlatok közül – a csabaiakat kivéve – láthatták műveit Budapesttől Szombathelyen át Szegedig, Hatvanig, hogy csak néhányat említsünk. Külföldön is közönség elé kerültek művei Ausztriától Spanyolországon át Japánig, ugyancsak a teljessé igénye nélkül. Komoly alkotótelepek mértékadó tagjának számít: Békéscsabán a Békéstáji Művészeti Társaság, Békésen a Csuta György és Nagykanizsán a Ludvig Zoltán által szervezett nemzetközi művésztelepeken. A patinás Móra Kiadó mellett több kisebb könyves cégnek tervezett könyvborítót vagy illusztrált köteteket. Murális munkái megtalálhatók a békéscsabai és kétsopronyi polgármesteri hivatalban valamint oltárképei vannak Battonyán a temető kápolnában és Tusnádon a (Böjte Csaba féle) gyermekvédelmi központban. Komoly közgyűjteményekben is őrzik műveit. Kiemelhető két elismerése, az 1986-ban kapott Székely Bertalan-díj és a Békéscsaba Város Kultúrájáért 2001-ben átvett kitüntetés.

 

IMG_4131.JPG

 

A műveken megjelenő kontextus akkor válik értelmezhetővé, ha gondosan felfejtjük a képi jelekből, motívumokból összeálló kapcsolatot. Ezért vegyük sorra a főfalon hatásosan prezentált hét művet. Nagymama verandája Tranociusszal címet viselő munka, tisztelgés az ősök és a gót betűs, evangélikus énekeskönyv szellemisége előtt. Ezzel a művel egy tipikus csabai, polgári enteriőrbe visz el bennünket Várkonyi János: thonet szék az asztalnál, rajta gyümölcsös tál, az ablak előtt vitrines óra és az előtérben, a festett ládán a történelmi korokat megélt kötet, petróleumlámpával. A Gyermekkorom udvara című képén jellegzetes tárgyválasztással, a negyvenes-ötvenes évekbe találjuk magunkat. A Hatház utca volt felnövekvésének színhelye. Itt szerepeltet vizes kannát, hintát, létrát, kubikus talicskát, górét és a fókuszban Valentényi nagyapa kerékpárját. Perspektivikus rendben tárgyakat láthatunk a barna tónus megszámlálhatatlan árnyalatával megfestett képen. Legendás helyszín volt a város jobb módú polgárai számára az apai Szabóműhely. A varrógép és a próbabábúk mellett nem látható az a világvevő rádió, amin csak a Szabad Európa Rádió szólt folyamatosan, Várkonyi (Vlucskó) úrnál. Anyai ágon is tősgyökeres csabai szlovák felmenőkkel rendelkezik Várkonyi János, nem véletlen a vonzódás a helyi, újkori értékekhez sem, amint ezt a Csabai Vitézi Játékok képpel ki is fejez. Áthatolhatatlan pajzsok, méretes kardok, de mielőtt komolyan vennénk a dolgokat, van ott egy udvari bolond és feltűnik az őrbódé mögött kiállítónk, gyermekkori kordéján, diadalmas királyi koronával. Egy önálló opuszt szentel ennek a kis játék kocsinak, amit egykoron nem a képen látható hintaló, hanem az unokatestvérek húztak: Legkedvesebb játékom a címe. Megidéződik Zene a ligetben művén az elmaradhatatlan, várkonyis nőalak, naná, hogy erotikus tálalásában. Egykori iskolája előtt a bricsesz nadrágos úriember is magán viseli a nosztalgikus divat kellékeit: Tanító úrnak szeretettel a kép megnevezése.

Aztán jönnek sorban a városképi jelentőségű csabai figurák: Kerékpár megőrző, A házmester…, és ott az Árpád fürdő is. Számos képével külön tiszteleg a két festőóriás, Munkácsy Mihály és Mednyászky László munkássága előtt.

Kapcsolódva a tárlat címhez, több képet szentel (Jézus, Luther, Úrvacsora, stb.) a szakrális témának. Itt említjük meg, hogy nemes gesztussal negyvenhárom darabból álló kollekciót ajándékozott két éve a Békéscsabai Evangélikus Egyháznak, örök időkre.

A Várkonyi Jánost jellemző játék, a szabálytalanság, a könnyedség, az irónia szelleme hitelesíti művészetét. Kimért komponálást láthatunk sohasem spontánul, hanem irányítottan helyez el figurákat vagy tárgyakat a képeken. Minden szürreálisan megkomponált: így a művek magától értetődően hordozzák az álomszerű végeredményt.

 


Főoldal

2017. február 17.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA