Fényutazás
Szilágyi András
Fényutazás, azaz a fény művészete
és esztétikai fenségessége
Mengyán András Munkácsy-díjas képzőművész önálló kiállítása a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban
Mengyán András Munkácsy-díjas képzőművész műveiből szülővárosában mindeddig nem rendeztek, a kamarajelleget meghaladó önálló kiállítást. Azonban ez alkalommal, nagyszabású tárlat keretében szembesülhetünk alkotásaival. Az Európában, és a kontinensen túl is elismert alkotó számára a vizuális gondolkodás maga a filozófia. Olyan pozitivista jellegű filozófia, olyan folyamatosan épített geometriai fénykatedrális, amelyben a rend- a rendszerteremtő alkotói gondolkodásmód, a fény apollói természetét követi.
Mengyán András Békéscsabán született 1945-ben, s itt, a mára már legendás hírű Mokos József szabadiskolában sajátította el a képzőművészet nyelvi alapjait. E szakmai alapokat kiteljesítve – a hazai felsőfokú iparművészeti képzés központjában – a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult 1963 és 1968 között. A főiskola elvégzése után, 1969-től 1990-ig az Iparművészeti Főiskola formatan tanára volt.
A rendszerváltást követően – 1990-től – meghívást kapott a Norvégiában található Bergen város Iparművészeti Egyetemére, ahol az ottani iparművészeti képzés professzora lett. Bergenben, 2006-ig az alapképzés vezetője volt, mindeközben tagja volt (1990–1993 között) az ICSID, a Formatervezők Nemzetközi Szövetsége Végrehajtó Bizottságának. 1991-től polifonikus (többdimenziós) vizuális terek létrehozásával foglalkozik. 2000-től fényre és hangra programozható kinetikus munkákat alkot. 2007-ban Munkácsy-díjban részesült. Mengyán András, az Iparterv generáció tagjaként, a modern új-konstruktív művészet felszabadító szellemi küzdelmében vett részt, amit az ideológiai alapvetésű – úgynevezett szocialista realista – művészettel szemben folytatott/folytattak. Mengyán András, a múlt század hatvanas-hetven éveiben, a magyarországi művelődési házakban és kisgalériákban vívta a maga szabadságharcát. Ennek a folyamatnak volt kiemelt művészettörténeti eseménye az 1976-ban megrendezett békéscsabai közös tárlat, amit a Pesti Műhely tagjaként: Bak Imrével, Fajó Jánossal, Hencze Tamással, Keserű Ilonával és Nádler Istvánnal jegyeztek.
Lézermáglya
A késő esti megnyitó nem mindennapi vizuális élményében részesítette a nagyszámú érdeklődőket. A Munkácsy Mihály Múzeum külső falára projektorokkal egy Békéscsabáról készített (4x7 perc), személyes látásmódú filmetűdöt vetített az alkotó, aminek többnézetű kivetítése rendhagyó élményt jelentett. A múzeum főépületében négy egységre bontott tárlat fogadja a kiállításra belépő látogatót. (1.) A múzeum fogadóterében – a fénytűz illuminációja – egy lézer-máglyát láthatunk, ami nem csupán bevezeti, hanem meg (is) világítja az alkotói gondolkodás természetét, mineműségét. (2.) Ezt követően: az előtérben 3D-s lézerplasztika látható, ami a geometriai formák metamorfózisán túl egy hasábformát érzékeltet. (3.) A Múzsák Termében úgynevezett stációk, geometriai üvegtesteken áthatoló színes lézerfény- animációk, illetve különböző térgeometriai formaátalakulások követhetők. Ebben a grandiózus térben a két lézerpont kisugárzása, a beállított 14 üvegtranszparensen, programozható, kinetikus módon különböző fény- formaátalakulásokat képez, amely a művész szándéka szerint az emberi létezés relációit konfigurálja. Az alkotó egy vegyész segítségével felfedezett úgynevezett életfolyadék felhasználásával térbelivé alakítja a formákat. Arra a filozófiai kérdésre: vajon létezik-e abszolút igazság, a művek fényrelációiból következtethetünk. A konklúzió: kortárs létezésünk viszonyaira adott hamis, vagy igaz állítás semmiképpen sem abszolutizálható. Az alkotói szándék szerint tehát nem csupán egy, hanem – a fényrelációk alakulásmódja szerint – különböző igaz megoldás, illetve válasz adható! Summa summarum: ahány úgynevezett geometriai viszonylat, illetve reláció, annyi igaz állítás, igaz válasz adható! A fenti vizuális szellemteret kiteljesítik a falakon elhelyezett táblaképek, amelyek az UV-fény hatására életre keltik a nem látható világ dimenzióinak tér- és időviszonyait. Végül, de nem utolsó sorban, a (4.) Honfoglalók Termében különleges fény-installációt telepített az alkotó, amit 2000-ben Norvégiában (Osloban) egy börtön cella-méretére tervezett. A Megszakított folytonosság című installáció tulajdonképpen egy optikailag megszakított vonalrendszer, amelynek lírai, fényköltői megfogalmazása érzékelteti: aki a fogda falai közé kerül, annak tulajdonképpen az életvonala megszakad. A tekeredő, spirális módon hullámzó különböző színű fényvonal, az életben végbemenő pulzáló változásokat (is) érzékelteti. A művek kiterjesztéseként, rendhagyó jazz ritmikájú zenemű is társul, amit Mizsei Zoltán zeneszerző komponált. Ez utóbbi kiállítási térben az alkotó a K. MALEVICS emlékére készült kompozíciót is elhelyezte a falra. A Fekete négyzet című alkotás, tulajdonképpen a klasszikus előd világképének transzcendens-geometrikus újrafogalmazása. A nyitott- és zárt rendszereivel, nem csupán a megnyíló többdimenziós térstruktúrák matematikai és filozófia párbeszédét, hanem a geometria végtelen szín- és formalehetőségei kutatásának is új irányt szabott.
